Hello, 2024!

Üdv újra mindenkinek és ezúton is kissé megkésve, de boldog 2024-et kívánok! Igazság szerint terveztem, hogy év végén összekaparok egy kis összefoglalót 2023-ról, de némi technikai probléma közbeszólt. Egész pontosan kb. egy hónapja megadta magát a laptopom töltője és csak ma sikerült újat szereznem. De vágjunk is bele...

Hogy igazán mit vártam az évtől, azt nem tudom, bár elég optimistán álltam hozzá. Vagy inkább úgy, hogy volt pár előzetes tervem, de azon kívül lesz, ami lesz alapon vágtam neki. És a terveim nagy része, amúgy be is jött. A legjobb hónapom egyébként a május volt, konkrétan egy hónapon át ünnepeltem, hogy 33 éves lettem. Hahaha... Lehet, hogy lassan már vén nyanyának számítok, de lélekben nem is tudom... Valahol a 19 és 27 közt... De nem is zavar igazából. És persze ott volt az egész év számomra legjobban várt eseménye, a május végi Mötley Crüe és Def Leppard koncert. És igen, ki merem jelenteni, egy álom vált valóra, hogy két ilyen legendás bandát élőben láthattam. Persze ez tényleg megérdemelt volna egy amolyan igazi Annyi Minden Vár-féle beszámolót, de ugye ehhez tényleg össze kéne szednem magam fejben. Egyébként vannak rá terveim, hogy újraindítom azt a blogot és új dizájnnal, új beszámolókkal jelentkezem ott is. Hiszen nagyjából négy évig az életem szerves része volt és bevallom, időről időre hiányzik. Aztán ott volt a nyár... Aminek nagyjából a felét éjszakásként töltöttem, de szerencsére nem az egészet. Igen, ha van, amit utálok, az az éjszakás műszak. Még jó, hogy nappal nagyobb szükség van rám. :P És persze voltak nehéz időszakok is, aminek az utóhatásait még mindig érzem, de ha minden jól alakul, tavaszra azt is magam mögött hagyom. De azért minden jó, ha a vége jó, legalább a karácsony és az év utolsó napja is a tervek szerint alakult.

És hogy mit várok 2024-től? Sokat és semmit. Vagyis sok jót és semmi szarságot. Bár tudom, hogy utóbbit úgysem kerülöm el, akkora szerencsém sajnos nincs. Bár az talán már a javulás jele, hogy nem egy év telt el két iromány között, hanem csak egy fél. Szóval határozottan úgy érzem, alakul a dolog.

Végezetül pedig íme egy selfie, ami a szilveszteri bulin készült a 101 klubban. Igen, mosdós selfie, de egész alakos tükör ott van, én meg a teljes outfitről akartam képet.

Úgyhogy nincs más hátra, mint előre, fejjel a 2024-es évbe! Puszi, pacsi, ölelés

Kat

10 év szőkén

 Üdv mindenkinek!

Jó sok idő eltelt azóta, hogy írtam bármit is. Kifogásokat már nem is keresek, mert minek, korábban már elmondtam, leírtam, bla-bla-bla... De az utóbbi időben ismét tele lett a fejem olyasmivel, amit ki kéne írni. Szóval elgondolkoztam azon, hogy ha nem is napra pontosan, de tíz éve már, hogy szőke lettem. Nos, erről szólna ez a kis szösszenet (ez de hülyén hangzik).

Hogy honnan indult ki az egész? Nem emlékszem már rá igazán, de talán nem is lényeges. Bár azt hiszem, a Courtney Love iránti rajongásom hozzátett a dologhoz, de nem csak ez volt az oka. De a lényeg az, hogy tényleg megléptem a dolgot és az eredeti, nagyon sötét barna hajamból szőke lett. Persze akkor kaptam érte hideget-meleget, hogy festessem vissza, stb. Na, én meg már csak azért se. Mert tudtam, hogy magamért csináltam és mert baromi jól éreztem magam az új hajszínemmel. De a család, főleg anyukám mellém állt, mert ő tudja a legjobban, milyen makacs tudok lenni. És mert én is kiálltam a döntésem mellett, idővel elhallgatott mindenki és hozzászoktak, hogy szőke vagyok. Aztán az évek alatt persze változtak az árnyalatok, de talán a jelenlegi hamvas az, ami a legjobban bejött.

Így tíz év elteltével pedig azt hiszem elmondhatom, hogy az idő engem igazolt. És ugye sokan már alapból szőkének ismertek meg, gondoltam megmutatom, milyen is voltam az eredeti hajszínemmel, hogy lássátok a különbséget. Bár szerintem abszolút jobb a szőke. És hogy ez valaha változni fog-e? Nem tudom. Lehetnék vörös, fekete, vagy ismét barna, de a szőkét úgy megszerettem, hogy egyelőre nem valószínű. Igaz, volt egy időszakom, mikor szőke alapon pink csíkjaim is voltak (kísérleti jellegű, szigorúan színezővel) és Ricsi egyszer említette, hogy az nagyon bejött neki. Mondjuk nekem is, szóval tervben van, hogy valamikor újra színes csíkjaim legyenek. Hogy pink, vagy vörös, vagy kék, vagy bármi? Az majd kiderül, ha rászánom magam.

Végezetül pedig íme a kép, amin látszik a változás. 

Selfie

Időnként rám jön a dili, hogy félig-meddig belőtt hajjal, kisminkelve és valami csini cuccban képeket készítsek magamról. Néha tesóm is besegít és ő csinálja a fotókat, de ha ő nincs a közelben, marad a selfiezés. Többnyire unaloműzőnek szoktam csinálni ezeket a képeket, igaz, a jobbak utána Facebookon landolnak. Hát ez van, Bika vagyok, imádom, ha a hiúságomat legyezgetik. Na de valljuk be őszintén Hölgyeim, kinek nem esne jól, ha szépnek tartják?
Ma délelőtt is alkottam egy-két unaloműző selfiet. Szerintem ez a darab sikerült legjobban, úgyhogy megosztom veletek. Persze van még, de az csak az ismerőseimnek :P