Hello, 2024!

Üdv újra mindenkinek és ezúton is kissé megkésve, de boldog 2024-et kívánok! Igazság szerint terveztem, hogy év végén összekaparok egy kis összefoglalót 2023-ról, de némi technikai probléma közbeszólt. Egész pontosan kb. egy hónapja megadta magát a laptopom töltője és csak ma sikerült újat szereznem. De vágjunk is bele...

Hogy igazán mit vártam az évtől, azt nem tudom, bár elég optimistán álltam hozzá. Vagy inkább úgy, hogy volt pár előzetes tervem, de azon kívül lesz, ami lesz alapon vágtam neki. És a terveim nagy része, amúgy be is jött. A legjobb hónapom egyébként a május volt, konkrétan egy hónapon át ünnepeltem, hogy 33 éves lettem. Hahaha... Lehet, hogy lassan már vén nyanyának számítok, de lélekben nem is tudom... Valahol a 19 és 27 közt... De nem is zavar igazából. És persze ott volt az egész év számomra legjobban várt eseménye, a május végi Mötley Crüe és Def Leppard koncert. És igen, ki merem jelenteni, egy álom vált valóra, hogy két ilyen legendás bandát élőben láthattam. Persze ez tényleg megérdemelt volna egy amolyan igazi Annyi Minden Vár-féle beszámolót, de ugye ehhez tényleg össze kéne szednem magam fejben. Egyébként vannak rá terveim, hogy újraindítom azt a blogot és új dizájnnal, új beszámolókkal jelentkezem ott is. Hiszen nagyjából négy évig az életem szerves része volt és bevallom, időről időre hiányzik. Aztán ott volt a nyár... Aminek nagyjából a felét éjszakásként töltöttem, de szerencsére nem az egészet. Igen, ha van, amit utálok, az az éjszakás műszak. Még jó, hogy nappal nagyobb szükség van rám. :P És persze voltak nehéz időszakok is, aminek az utóhatásait még mindig érzem, de ha minden jól alakul, tavaszra azt is magam mögött hagyom. De azért minden jó, ha a vége jó, legalább a karácsony és az év utolsó napja is a tervek szerint alakult.

És hogy mit várok 2024-től? Sokat és semmit. Vagyis sok jót és semmi szarságot. Bár tudom, hogy utóbbit úgysem kerülöm el, akkora szerencsém sajnos nincs. Bár az talán már a javulás jele, hogy nem egy év telt el két iromány között, hanem csak egy fél. Szóval határozottan úgy érzem, alakul a dolog.

Végezetül pedig íme egy selfie, ami a szilveszteri bulin készült a 101 klubban. Igen, mosdós selfie, de egész alakos tükör ott van, én meg a teljes outfitről akartam képet.

Úgyhogy nincs más hátra, mint előre, fejjel a 2024-es évbe! Puszi, pacsi, ölelés

Kat

Szegecses öv - Házilag

Tegnap estefelé megszállt az ihlet, hogy valamit kezdeni kéni azzal a nagy zacskó szegeccsel, amit még Vikitől kaptam kb. egy éve. Aztán ma délelőtt tovább forgott az agyam és kitaláltam, hogy feldobom vele az egyik övemet. Erre a fekete darabra esett a választásom:

Hogy elég legyen a szegecs, fogtam egy régi, már szétszakadt (menthetetlen) övemet és leszedtem arról is a szegecseket. Elég babrálós volt, még egy csipeszt is befogtam hozzá. Utána jött a gondolkodós-tervezős rész. Leterítettem az övet és elrendeztem a szegecseket, kirakva a feliratot. Jelen esetben Hooligans, de majd még később átvariálható lesz Reckless Love-ra vagy Santa Cruz-ra. Vagy akármire.

És végül rögzítettem a szegecseket. Íme a végeredmény:

Elvileg ezt az övet fogom majd felvenni augusztus 28-án a klipforgatással egybekötött Hooligans koncertre. Ugye szurkoltok?

Turkáló - Ciki, vagy sem?

Az éjszaka kaptam Ask.fm-en egy kérdést, hogy az egyik képen Converse tornacipő van-e rajtam. Nem, nem Converse, még két éve vadásztam egy turkálóban. Igaz, azóta már széttapostam két év alatt. Majd nem sokkal utána jött a másik kérdés, hogy szerintem gáz-e, ha valaki turkálóban vesz ruhákat, mert ő is ott szokott. Nos, ezt akarom most bővebben kifejteni.
Szerintem abszolút nem gáz, ha néha benéz az ember egy-két turkálóba. Például nekem a ruháim 85%-a onnan származik. Sokszor nemcsak éppen divatos, de totál egyedi és különleges darabokat lehet találni a ruhakupacok közt, a pláza ár töredékéért. Sőt, még márkás cuccokat is. Vagy kamumárkásat. Már akinek ez számít, mert nekem aztán rohadtul nem. Nekem az számít, hogy első ránézésre, vagy próbára tetszik-e magamon az adott ruhadarab. Persze itt is vannak szempontok, amit érdemes figyelembe venni, ha már alámerül az ember a ruhakupacok közt. Az egyik jó tanács, hogy puhatoljátok ki, mikor van árucsere. Na, akkor, vagy utána egy nappal érdemes menni, mert akkor nagyobb eséllyel talál az ember olyan cuccot, amit később boldogan fog viselni. Később meg már úgyis elkapkodják a jobbját. Sok helyen ezért van az, hogy két árucsere közt naponta fokozatosan csökkennek az árak.
Hallottam már olyanról is, hogy gazdagabb nők, akik megtehetnék, hogy akár mindennap valami plázában vásároljanak, azt csinálják, hogy vesznek a turkálóban néhány cuccot, aztán varrónő gondjaira bízzák, hogy alakítsa át olyanra, amilyenre ők szeretnék. Ennek okát abban látom, hogy a plázákban nagyrészt csak az aktuális divatnak megfelelő "egyencuccokat" találni szinte minden boltban. Épp ezért nem igazán szeretek én se ott vásárolni. Mert fontos az egyediség. Egyébként ilyen esetben egy varrónő ismerős, vagy valaki, aki ért hozzá, előny, hiszen ha a "turis cucc" valamiért mégsem tökéletes, kis ráfordítással azzá tehetjük.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a pláza felejtős, például fehérneműt venni én is ott szoktam. Inkább azt mondom, hogy járjunk nyitott szemmel "shoppingolni" és "turizni". És ne sajnáljunk a dolgok (jelen esetben a kupac) mélyére ásni. Mert lehet, hogy éppen ott találjuk meg amit kerestünk. Vagy azt, amit egyszerűen nem bírunk ott hagyni.
És néhány kép, bizonyítandó, hogy igenis néhány turi valóságos kincsesbánya:

Remélem, meggyőztem mindenkit, hogy turkálóba járni abszolút nem gáz.

Selfie

Időnként rám jön a dili, hogy félig-meddig belőtt hajjal, kisminkelve és valami csini cuccban képeket készítsek magamról. Néha tesóm is besegít és ő csinálja a fotókat, de ha ő nincs a közelben, marad a selfiezés. Többnyire unaloműzőnek szoktam csinálni ezeket a képeket, igaz, a jobbak utána Facebookon landolnak. Hát ez van, Bika vagyok, imádom, ha a hiúságomat legyezgetik. Na de valljuk be őszintén Hölgyeim, kinek nem esne jól, ha szépnek tartják?
Ma délelőtt is alkottam egy-két unaloműző selfiet. Szerintem ez a darab sikerült legjobban, úgyhogy megosztom veletek. Persze van még, de az csak az ismerőseimnek :P