Egy ideje gondolkoztam már, hogy írok erről a témáról, mert nagyon is foglalkoztat. Igen, kiállok a világ elé és vállalom, feminista vagyok. Most biztos húzod az orrod, hogy valószínűleg egy férfigyűlölő, savanyú fapina vagyok. Hát nem! Ugyanúgy szoktam bulizni, ismerkedni, pasizni, mint más nők, ugyanúgy szeretem kicsípni magam, stb. Egy Facebook-ismerősöm írta azt valamelyik nap, hogy "szüfrazsettoskodni felesleges, egyenjogúság van". Nos, igen, jogilag tényleg egyenlőség van. De van annyi más helyzet az életben, amit igenis bántónak és nőellenesnek tartok. Még akkor is, ha nem annak szánták. Erről beszélnék most bővebben.
Munkahely: Sok nő érzi úgy, hogy a munkahelyén duplán úgy kell teljesíteni, mint egy férfinak, ha azt akarja, hogy elismerjék a teljesítményét és bizonyítsa, alkalmas az adott munkára. Na és ugye az állandó dilemma. Gyerek vagy munka? Mert sajnos, legalábbis Magyarországon ez még mindig téma. Idővel a nők nagy részénél győz az érzés, hogy szeretne gyereket. Na igen ám, csak itt jön a gond: Mert az odáig szép és jó, ha valaki gyereket vállal, csak valahogy a munkáltatók nem szeretnek kisgyerekes anyukákat foglalkoztatni, mert úgy gondolják, ez a teljesítmény rovására megy. Egyedülálló anyaként a helyzet még szarabb. Holott igenis nekik is kell a meló, mert azt a gyereket valamiből fel is kéne nevelni, ugyebár. És az csak keveseknek jön össze, hogy apuka keresetéből megoldják a dolgot. Bölcsibe adni a kicsit? Már ha van férőhely... Akkor meg egyből a fél világ anyuka torkának esik, hogy csak le akarja passzolni a gyereket. Ha közös megegyezéssel úgy döntenek, hogy apuka maradjon otthon a kicsivel, mert anyuka jobban keres... Akkor apuka úgymond "papucs", anyuka meg "önző karrierista dög és még szar anya is".
Kinézet: Nos igen, a nők nagy részének igenis fontos a külseje, hogy csinos, ápolt stb. legyen. A baj az, hogy elhitetik velük, hogy ha nem néznek ki úgy, mint a címlapon, akkor nem nőiesek. Nettó baromság. Oké, tény, hogy a pasik a Playboy nyuszikra csorgatják a nyálukat, de ők úgyis elérhetetlenek maradnak. Maradunk mi, igazi nők. Olyan tökéletlenül, ahogy vagyunk. Másik nézőpont: Például én magam is sokszor érzem azt, hogy kritikus pillantások céltáblája a külsőm. Ugye mindenki ismeri azt a szitut, hogy a nők azon problémáznak, mit is vegyenek fel. Ez valahol érthető. Hiszen ha csinosan öltözködik, netalán miniszoknyát mer felvenni, akkor már rögtön lekurvázzák. Ha meg csak úgy lazán egy farmert és pólót, akkor meg nőietlen. Ha kicsit ducibb az átlagnál, akkor azért gúnyolják, ha meg alapból vékony alkat, akkor ráfogják, hogy anorexiás.
Család: Hagyományosan a nőket tekintik a család összetartóinak, így ezt a dolgot is természetesen nagyrészt rájuk tolják. Persze mindezt ugyanannyi munka mellett. Oké, egy gyereknek szüksége van az anyjára, de ugyanúgy az apjára is. Csak sajnos sokan még mindig úgy gondolják, hogy az apaság kimerül abban, hogy ő a pénzkereső. Vagy hogy a gyerekkel törődni férfiatlan dolog. Nagy tévedés. Szerencsére egyre több olyan férfi van, aki vállalja, hogy igenis kiveszi a részét a gyereknevelésből, ezzel tehermentesítve a párját. Ez mindenképpen jó.
Az abortusz kérdése: Na, ez az, ami kis országunkban eléggé tabu. Mármint az, hogy tulajdonképp félig legális. Ugyebár válsághelyzetre hivatkozva a 12. hétig végezhető el. A baj meg az vele, hogy a bürokratikus faszságok miatt sokszor a kismama kicsúszik az időből és akkor nincs más választása, meg kell szülje. Arról meg ne is beszéljünk, hogy szándékosan lelkiismeret furdalást generálnak nála, azzal, hogy le akarják beszélni a kaparásról. Vagy megszakíttathatja, ha olyan baj van a babával. Ha pedig mégis megszüli, abban nincs köszönet, mert azt a gyereket fel is kéne nevelni. Ami, ha egyébként sem stabil az anyagi helyzete, rohadtul nehéz. Másik verzió jobb esetben a babamentő inkubátor. Az pedig megint lelki trauma. Hozzáteszem, én se vagyok igazán kaparás párti, mert mégiscsak egy műtét és lehetnek szövődményei. Meg engem úgy neveltek, hogy az óvszer olcsóbb, mint a pelenka. Szóval majd akkor tiltsák be a kaparást, ha ingyen lesz a fogamzásgátló tabi és az óvszer!
Az előző témából kiindulva, gyerekvállalás: Ha az ember lánya mégis eljut oda, hogy gyereket akar, akkor aztán időnként jól megkapja, hogy feji az államot, meg a munkáltatóját (Nem lehet kirúgni mondvacsinált ürüggyel, vagy túlóráztatni), és amúgy is csak otthon lazsál két-három évig. Csak szólok, ez kurvára nem lazsálás. Csak erről könnyebb nem tudomást venni. És van némi személyes tapasztalatom is a dologban, mivel tesóm 10 évvel fiatalabb nálam, úgyhogy gyakorlott gyerekcsősz vagyok. Ha meg mégse vállal gyereket, akkor azonnal ráfogják, hogy egy hiú, önző picsa, biztos csak félti az alakját. "Nem is nő, ha nem akar gyereket." Ezt hadd döntse már el mindenki saját maga!
És akkor ismét munka, avagy női és férfi szakmák: Igen, tudjuk, a nők fizikailag gyengébbek, bla bla bla... Csakhogy nem egy olyan nő van, akinek legalább akkora teherbírása van, mint egy férfinak. Pl. anyukám bármelyik fickót megcsúnyázza ha olyan melóról van szó. És mégis, vannak olyan munkakörök (pl. sofőr) ahová még a hirdetésben is kiírják, hogy férfi munkaerőt keresnek. Ugyanez másik oldalról: Pultos munkakörbe legtöbbször "csinos, fiatal nőt" keresnek. Na, ettől is megáll az eszem. Egy srác már nem is lehet jó pultos? Mert ha kedves és nem húz le, akkor mindegy, hogy ki szolgál ki a pultnál. És nézzük a tovább "női" szakmákat: fodrász, műkörmös/manikűrös, stylist, óvodapedagógus, alsós tanító, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Ezekben a szakmákban egyre több a férfi, amit jónak tartok, de még mindig úgy tűnik, hogy a fodrász. körmész stb. srácokat egy az egyben melegnek tartják. Nos, vagy azok, vagy nem, de tény, hogy ehhez a szakmához elsősorban szépérzék és kézügyesség kell, ami nemektől független adottság. Az óvóbácsik meg néha jobban lekötik a lurkók figyelmét, mint négy óvónéni együtt.
Mindent összevetve, azt mondom, férfiakra igenis szükség van, és nem csak mint spermadonor, vagy ha cipelni kell valamit. Az ember még mindig társas lény, csak nem kéne egymást belekényszeríteni a "hagyományos" szerepekbe. Hanem ha úgy döntöttek, hogy családot alapítanak és "anyu" dolgozni akar a gyereknevelés mellett, akkor megtehesse ezt lelkiismeret furdalás nélkül, anélkül hogy "szar anyának" tartanák. És "apu" sem papucs, vagy nyámnyila, ha időnként segít a háztartásban, vagy a gyerekek körül. És nem, a nőknek sem veleszületett tulajdonsága, hogy gondoskodjon a gyerekéről. A szoptatás kivételével minden tanulható, és a páros mindkét tagja elsajátíthatja.
Abból, amit leírtam, azt hiszem, világos, hogy a feminista, nem jelent feminácit. Utóbbiaknak sajnos nagyobb a szája, így őket jegyzik meg és azonosítják a feminizmussal. Magam részéről pedig még mindig nettó szívatásnak tartom a húsvétot (Vigyorogva asszisztáljak ahhoz, hogy a fejemre öntenek valami borzalmas pacsulit, és még vendégeljem is meg a locsolókat...? Na ne!) és nőnapra, meg egyéb alkalmakra sem kérek virágot, inkább egy doboz csokit, meg egy üveg jó bort/whiskeyt.
Köszönöm, hogy végigolvastad, véleményezni ér.
