Boldog Szülinapot, Courtney Love!

Egy kis rajongói bejegyzés következik most. Nem nagyon írtam még ilyet, de ez most úgy valahogy kikívánkozott. Ugyanis ma ünnepli a születésnapját az az énekesnő, aki a dalaival segített kimásznom a gödörből. Ő Courtney Love.
Furcsa, hogy glamcsajként hogyan rajonghatok A Grunge Királynőjéért? Lehet. Mondhatják rá hogy drogos kurva, meg vádolhatják őt Kurt haláláért (amitől mindig kiakadok, mert baromság). De mikor lelkileg totál mélyponton voltam, az ő dalai segítettek nekem. Mert néha tényleg az az érzésem volt a dalokat hallgatva, miközben a könnyeimet nyeltem, mintha Courtney ott lenne mellettem és beszélne hozzám. És azt mondaná: "Ne sírj, én veled vagyok. Meg tudod csinálni. Erős vagy. Gyönyörű. Egy igazi Királynő, Egy Miss World". Bár már a nagy mélyponton azt hiszem, túl vagyok, néha, mikor megzuhanok, Courtney dalai mindig ott vannak, hogy megvigasztaljanak.
Miután magam mögött hagytam a depressziós időszakot, valahogy elkezdett vonzani Coutney korai 90-es évekbeli öltözködési stílusa. A babydollok, a szőke haj az elkent smink, a tiara... Talán kicsit hálából is, de elkezdtem egyes elemeket beemelni a saját cuccaim közé. Először csak a rövid ruhák és a szakadt harisnyák. Aztán a szőke haj, bár ez már régebbi tervem volt. Majd a vörös rúzs és végül a tiara. De mert igazából a glamhez húz a szívem, ezért elkezdtem vegyíteni a két stílust. Nos ez a Glam és a Kinderwhore keverékeként jellemezhető Glamdoll. Az utóbbi időben meg sokszor megkaptam, hogy mennyire hasonlítok Courtney-a :D
És most, megemlékezve Courtney Királynő szülinapjáról, jöjjön némi zene és néhány kép.

Erre még a saját anyám is azt hitte, hogy én vagyok, pedig nem :D

Miss World

Olympia

But Julian, I'm A Little Bit Older Than You

You Know My Name

És végül egy Courtney tribute kép tőlem.
Pirosban vagyok én :D

Még egyszer Isten Éltessen, Courtney! <3

Itt van egy újabb nyár...

"Megint egy még egy már..." Nos, igen, kitört a fene nagy nyár, kánikulával, meg az összes többivel. Igaz, miközben ezeket a sorokat írom, épp esni készül. :D És ha már nyár, gondoltam, mutatok néhány dalt, amit ilyenkor mindig előveszek.

Lovegun - Megint 1 még 1 nyár

Disco Express - Nyalóka dal

The Ramones - Rockaway Beach

Reckless Love - Hot

Reckless Love - Born To Rock

És ha már nyár, hagyományosan minden évben, így idén is a Csabai Sörfesztiválon indítom a szezont. Méghozzá egy Hooligans koncerttel. ;) Másfél nap és újra borul a bárpult, az asztal meg a szék! A beszámolót természetesen megkapjátok.

Ez a nap is eljött...

2015. május 13. Kőkemény negyed százada annak, hogy a békéscsabai Réthy Pál kórház egyik szülőszobájában felsírt egy alig ötven centis, alig három kilós, barna hajú, barnás-kékes szemű kislány. Igaz, akkor még az volt a legnagyobb gondom, hogy milyen barátságtalan körülöttem minden, meg hogy bassza a szemem a szülőszoba fénye. Ja meg hogy a szoros pólyában melegem van. Aztán teltek az évek, átestem néhány vidám, de leginkább rémálom szerű dolgon. Majd jött a gimi. Az a négy év, aminek a végére megtaláltam az utam. Aztán a többi néhány év, ami alatt felépítettem azt, akit most láttok. Külsőre-belsőre. Persze, így sem tökéletes, de dolgozom rajta.
És ha már eljutottam idáig, épp itt az ideje behúzni a féket és ünnepelni kicsit. Az ajándékba kapott üveg bort már kinyitottam és alaposan megcsócsáltam, szóval ha sok hülyeséget írnék, az azért van, mert üres gyomorra iszom. :D Nem tehetek róla, isteni bor.

A bor mellé meg jöhet némi zene. Csak a szokásos: Reckless Love, Santa Cruz, Mötley Crüe, Wildstreet, Hardcore Superstar. Vixen, Lita Ford, Joan Jett, Bon Jovi, Crashdiet, Billy Idol, Pretty Boy Floyd és igen... Hooligans. Mert "Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam."
Most nem linkelem mindet, csak egy dalt. Azt, ami az első zenei emlékem még két-három éves koromból. Vagyis az első olyan zene, amire tisztán emlékszem akkorról. "What's Up?" by 4 Non Blondes.

Boldog Szülinapot, Kat! :)

Különcnek lenni életstílus?

Nekem legalábbis mindenképpen az. Hiszen, mint az sokan tudjátok, tökmindegy, milyen társaságban vagyok, valahogy mindig kilógok a sorból.
Régen elég sokat szenvedtem, mert az osztálytársaim szinte szó szerint kiutáltak maguk közül, pont azért, mert én más voltam, nem álltam be birkaként a sorba. A gyerekek és a kamaszok hihetetlen gané módon képesek viselkedni azzal, aki kilóg a sorból. Sokáig azt hittem, bennem van a hiba és próbáltam legalább részben olyan lenni mint ők, több-kevesebb sikerrel. Aztán egy késő nyár reggelen a tévét nézve megcsapta egy dal a fülemet. Először csak a refrén fogott meg, annak is a szövege: "Miért adjam el a lelkem? Sosem volt eladó Ha már rossz helyre születtem Miért lennék jó?" Azt tudtam, hogy a Sugarloaf egyik daláról van szó, ám, hogy melyikről is, az csak kicsit később lett számomra világos. Ez volt a Vadvirág. Nem kellett hozzá sok idő és teljes egészében felfedeztem a dalt. Egyre többet hallgattam, dúdoltam, énekeltem, a szöveg pedig szép lassan az életstílusommá vált. Elhatároztam, hogy ha már úgyis mindenki bolondnak tart, akkor már csak azért se leszek normális. Sokkal inkább különc, őrült, talán még extrém is, kívül-belül. Utóbb mégis inkább akkor jött elő, mikor 15 évesen felfedeztem a glam rockot, hála a Disco Expressnek, ami ugye aztán hozta a többit. A többi már történelem.
De ha jobban megnézem, az idő mégis engem igazolt, hiszen húsz évesen végre megtaláltam azt a közösséget, akik szeretnek és elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok. Illetve, ha jobban meggondolom, ez több közösséget jelent. De legyek akár Hooligans rajongókkal, akár glamsterek közt, vagy Facebookon a Courtney Love rajongókkal, bár mindenhonnan kilógok egy picit, mégis tökéletesen érzem magam köztük. És ez a lényeg, nem?
Végezetül pedig szóljon most az a dal, ami akkor régen tíz és fél éve megváltoztatta az életem.

Kiakadtam...

A most következő sorokat a harag íratja velem, szóval bocsánat, ha nem igazán lesz szalonképes. Mindegy, a billentyűzet eltűri. Szóval... Pont ma délután került a szemem elé egy cikk, amely címe szerint a 10 legnagyobb magyar zenei ízlésrombolót gyűjti össze. Na oké, eddig még nem is lenne vele semmi baj. Még azzal sem, hogy a kedvenc bandámat, a Hooliganst hozza az első helyre. Ízlések és pofonok. Ám az indoklás eléggé kibaszta nálam azt a bizonyos biztosítékot. Ugyanis tele van erős túlzásokkal és értelmetlen fikázással. Például egyenesen Kozsó bácsi teremtményeinek nevezni őket szerintem tényleg túlzás. Mondjuk aki példának nem is tudja tőlük felhozni, csak a Királylányt, és azt is csöpögős dalnak titulálva... Holott, ha egy kicsit is a szöveg mögé nézünk, talán talál mögötte az ember egy kis iróniát. Na mindegy. De azért a cikk írójától megkérdezném: Egyáltalán belehallgatott már a Hooligans első három albumába, vagy tudna sorolni még néhány dalt a legismertebbeken kívül? Olyat, amit csak azok ismernek, akik koncertre járnak (mint például én és a barátaim). Mert ha nem, akkor erősen ajánlanám neki, hogy vegye elő azt a bizonyos három albumot, meg menjen el egy koncertre, csak, hogy lássa, mi megy ott. Akkor talán nem írna ilyeneket.
Magam részéről egyébként már megszoktam, hogy ha azt mondom, szeretem a Hooliganst, húzzák páran a szájukat rá, hogy nyálas, meg tinilányoknak való, stb. stb. De nem érdekel, mert nekem a tinikoromat jelentik a Kánaán, Szenzáció, Vírus, Bohémélet és Privát Mennyország albumok. A koncertek pedig egy-egy remek alkalmat egy jó bulira és találkozni a barátaimmal. És pontosan ez az, amiért szeretem a Hooliganst. Ez a laza, bulis, életigenlő érzés, ami árad a zenéjükből mind albumon, mind élőben. Na, erről ennyit. A végén azért még hadd szóljon A vér nem válik vízzé, mert szerintem pont idevág:

Új project - Reckless Love Hungary

Szombat este, chatelés közben ismét felmerült egy átmenetileg jegelt tervem. Ugyanis tavasz óta ötleteltem rajta, hogy csinálok egy magyar nyelvű rajongói oldalt a kedvenc finn zenekaromról, a Reckless Loveról. 2013 őszén ismertem és szerettem meg a bandát, hála a Magyar Glam Közösségnek. Ami megtetszett bennük, hogy nem az a sötét, komor rockzene, amit a többi finn bandától már megszoktam, hanem dallamos, pörgős, bulis és nem kicsit benne van a klasszikus 80-as évekbeli hajmetál feeling. Persze csak úgy 21. századi formában.
Szóval még tavasszal alapítottam Facebookon egy Reckless Love rajongói csoportot, indulásként 3 taggal. De mert menet közben ismerkedtem Facebookon és Twitteren is más rajongókkal, a csoport egyre inkább bővült. Ja és hát a Hooligans rajongó ismerőseim közt is reklámoztam őket. Többek közt Répyt is sikerült belevinnem a rajongásba, ő biztatott, hogy csináljam meg az oldalt. Így hát, míg szombat este vele chateltem, pár kattintással létrehoztam a Reckless Love Hungary oldalt. Első körben a csoporttagokat hívtam meg, aztán még egy-két ismerőst és felvettem a kapcsolatot egy-két külföldi rajongói oldallal is, hogy legyünk minél többen. Eddig úgy néz ki, szépen alakul a dolog, szóval még bármi lehet ebből. Ja igen, és Répy segít nekem az oldalon, mint szerkesztő. Ami annyiból jó, hogy ha egyikünk nem nagyon tud foglalkozni az oldallal, a másik még mindig hozhat frisset, Képet, zenét, linket stb.
Ha úgy gondoljátok, kattintsatok a Reckless Love Hungary oldalra és dobjatok egy Like-ot! Kedvcsinálónak pedig íme tőlük az a dal, amivel először lopták be magukat a szívembe, a Night On Fire:

Ja és igen: Egyik nagy vágyálmom élőben is ott tombolni egy koncertjükön az első sorban. Nagy borulás lenne, az tuti.