Valentin nap kapcsán a szerelemről

Miközben ezeket a sorokat írom, éppen a Valentin napi Hooligans bulira készülök. Na igen, kibaszott Valentin nap... Amikor mindennek a hűdenagy szerelemről kéne szóljon... Haha. Vagy csak egy nagy giccshalomról. Mert szerencsére nem egyedül gondolom úgy, hogy ha szereti az ember a párját, akkor ne csak ezen az egy napon tegye, hanem egész évben. Ugyanez igaz a Karácsonyra is, amit egyébként utálok, mint a szart.
De ha már Valentin nap, akkor szerelem. Szerelem? Ám legyen. Jó, az ha van. Mármint ha van melletted valaki, akit szeretsz, és aki téged is szeret. Ez az ideális eset. De mi van akkor ha nem így van? Nézzük csak sorban: 1. Szereted, de ő észre sem vesz kb. Magyarul viszonzatlan az egész, és szenvedsz, mint egy kutya. 2. A fordítottja. Vagyis ő beléd van esve, te meg még ha kedveled is őt, pontosan tudod, hogy ez NEM szerelem. És emiatt érzed szarul magad. Talán belemész vele mégis, hogy ne maradj egyedül, vagy, hogy ne bántsd meg. De ez óriási baklövés. Mert valójában nem vagy belé szerelmes és lehet, hogy soha nem is leszel. De megalkudtál. Átbasztad saját magad. És az, hogy vele vagy, nehogy megbántsd, mert különben meg "olyan kedves, meg aranyos..." Bla bla bla... Így bántod meg őt a legjobban, mert elhiszi, hogy tényleg ugyanazt érzed, mint ő. De nem. Ahelyett, hogy szemtől szembe megmondanád, ne várjon többet annál, amit adhatsz neki, te szépen fogod a nagy kést és a hátába vágod. Meg még meg is forgatod benne. Mert ha elmondod, te mit érzel, talán nehezen is de lenyelné a békát és lehet, egy nap megköszöni, hogy őszinte voltál vele. De ha hallgatsz és utóbb derül ki a dolog, garantálom, hogy ez szögesdrótként fogja szúrni mindkettőtök pici szívét.
Na és akkor én meg a szerelem. Tapasztaltam már mindhárom verziót. Az elsőnél (ez kölcsönös volt) végül sajnos az egó erősebb volt. A második... Az viszonzatlan volt. Meg ugyanúgy volt már olyan is, hogy kimondtam: Bocsi, nekem ez nem megy. Mert tényleg nem. Nem vagyok hajlandó idegronccsá válni, pont emiatt, mikor annyi minden van, ami miatt rághatnám a körmöm. Majd ha már kipipáltam ezt-azt, akkor talán. Meg amúgy is, úgy kurva őszintén: Szerintem NEM LÉTEZIK az a pasi, aki bármiért is belém szeretne. Vagy ha rájön, hogy a formás lábam, a vörös rúzsom és a nagy szőke hajam mögött egy totálisan őrült nő van, aki csakis a saját feje után megy, és a barátnői mindig fontosabbak lesznek neki, mint bármilyen faszi, úgyis elhúzza a csíkot. Mindegy, legalább tudom, hogy nem szívat, mert azért meg megfojtanám.
Szóval nálam a Valentin nap általában arról szól, hogy egy jót bulizunk a barátnőkkel. Ja, az már részletkérdés, hogy két éve hagyományosan Hooligans koncerten a Barba Negrában... Bár egyszer már jó lenne Holiday Crüe-n. Csak akkor a Valentin napból igencsak Nyalentin nap lenne. De nem baj, olyan is kell néha. És hogy stílusosan zárjam soraimat, jöjjön most egyik kedvenc reggeli dalom, a Disco Express SzerLM című dala.

"Szerelemből nem lett semmi még
A szerelemtől nem lett senki szép
A szerelemtől nem kell semmi már nekem..."