Kedden túlestem a hónap első nagy megpróbáltatásán, az írásbeli és a gyakorlati záróvizsgán. Hol is kezdjem? Mondjuk rögtön ott, hogy be akartam érni reggel fél nyolcra, ám ebből lett öt perc késés. Ami miatt persze már csak az első sorban jutott hely a teremben. Na mindegy, puska nélkül is majd csak megy valahogy. Háromnegyedtől a szokásos adminisztráció, elkérték a személyinket, ülésrend stb. Aztán bejött az igazgató, elmondta a mondókáját és végül öt perc csúszással kezdtük a vizsgát, 8.05-kor.
Elsőnek a bérügy feladatlapot kaptuk meg, egyből beleestem fejjel. Az elméleti részét átlapoztam, ami kapásból eszembe jutott, azt beírtam, aztán a végére ugrottam, a számolós részhez. Arra van mindig a legtöbb pont, ha az megvan és jó, már majdnem kettes, a maradékot meg a többiből össze lehet szedni. Számolás megvolt, jöhetett az elmélet. Kb. a feléhez szerintem lövésem nem volt, mert a sokktól azt is elfelejtettem, amit tudtam. De már szóltak a nénik (vizsgafelügyelők) hogy negyed óra van még hátra. Amit tudtam, odafirkáltam és két perccel a vége előtt sikerült beadnom. Végre szünet, gondoltam. Oké, hogy kimentem a folyosóra, de az energiaitalomat csak félig sikerült meginnom, már mehettünk is be, mert kezdődött a TB vizsga. Na, ez már jobban feladta a leckét, mint a bérügy, de egye fene, megcsináltuk.
Miután beadtam a feladatlapot, egy hosszabb szünetünk jött a gyakorlati vizsgák előtt. Meg végre lett időnk bekapni pár falatot. Leraktam a cuccom a gépteremben és leszaladtam kajáért. Igaz, mire visszaértem, alig volt időm megenni, mert már kezdődött a könyvelős feladat. Ettől nem igazán féltem, mert a tanárnőnk, akármilyen harapós is, gyakoroltatta velünk annyit a gépi könyvelést, hogy tudtam, ha nem is lesz tökéletes, de egy hármas talán megvan. Na persze mi is lenne, ha minden simán menne... Mikor belelapoztunk a feladatba, akkor láttuk, hogy a begyakorolt naplófőkönyv helyett pénztárkönyvbe kell könyvelni az egészet. Na, itt kiakadt a csoport, teljesen jogosan, de a tanárnőnk, aki még vizsga előtt bejött hozzánk biztatásképpen, mondta, hogy könyveljünk úgy, ahogy gyakoroltuk. Ez a rész még ment is, ám a végén a bérfeladást kontírozni is kellett. Háhh... Kösz, november óta a kontírszámok felét elfelejtettem, mert nem használtuk.
Szünetben bekaptam pár falat sütit, amit az egyik csoporttársam, Icus csinált (Isteni finom volt, össze is pusziltam érte) majd megint egy 5-10 perc után jött az adó feladat. Vagyis egy gépjárműadó meg egy SZJA bevallás elektronikusan, ezt meg pont a vizsga előtt egy-két nappal gyakoroltuk, szóval nem volt para. Annyira. Inkább az, hogy itt-ott belekavarodtam, mert nem voltam benne biztos, hogy jót írok. Mindegy, lett, amilyen lett.
Az utolsó feladat a gépi bérszámfejtés volt. Na, itt viszont mindenki a legjobbakat remélte, mert ezt alig tudtuk gyakorolni. Ahhoz képest, még én is meglepődtem magamon, mert ezt sikerült a leggyorsabban megcsinálnom. És még jó is lett. Mikor lementettem a feladatot és leadtam, elköszöntem a többiektől és leléptem. Itthon meg ágynak estem és a délután többi részét átaludtam.
És akkor az esélylatolgatás: A bérügy írásbeli részén szerintem átmentem (A nagyja pontokat összeszedtem számolásból). TB? Szerintem az, ami a leginkább rezgős. De reméljük a legjobbakat. A gyakorlatiaktól nem félek, szerintem jók lettek. Főleg úgy, hogy nem az ötösre játszottam, Így hát nincs más hátra, mint várni az SMS értesítést az eredményről és megcsinálni szóbelire az üzleti terv (vizsgadolgozat) védéséhez a prezit. Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése