Interjú - Heni és Ari

Throwback Thursday címszóval előbányásztam az Annyi Minden Vár blogról a kb. egy éve készített interjúmat, melynek alanyai kedves barátaim, Mórahalom, sőt egész Csongrád megye legnagyobb Hooligans rajongói, Judik Henrietta és Mohai Aranka, vagy ahogy ti is ismeritek őket, Heni (Henry) és Ari voltak. Akkoriban ünnepelték 100. Hooligans koncertjüket, ennek kapcsán beszélgettünk el Facebookon.

Kat: Sziasztok! Először is gratulálni szeretnék a most már több, mint 100 koncerthez! De Mikor és hol volt az első koncert? Meséljetek róla!
Heni & Ari: Nagyon szépen köszönjük szépen! 2005. július 10-én volt az első koncertünk városunkban, Mórahalmon. Én akkor még csak 10 éves voltam és a leghátsó sorban műanyag széken állva hallgattam végig a koncertet. Ari már akkor is fotózott 1-2-őt igaz a képek nem igazán sikerültek...

Kat: Tulajdonképpen hogyan lettetek Hooligánok?
Heni: Arival közösen imádtuk és hallgattuk max hangerőn 2003-ban a Királylányt, még videokazettára is felvettük, ezért pont jókor jött a mórahalmi koncert hiszen élőben is hallhattuk a kedvencünket. Nagyon megtetszett a zenekar így hát elkezdtünk járni a környékbeli koncertekre. Utána szépen lassan Csongrád és Bács-Kiskun megyét, majd egész Magyarországot célba vettük, azokat a helyszíneket, amiket meg lehet közelíteni busszal és vonattal. (2005-ben 1 koncerten voltunk, 2006 és 2009 között 4, 2010-ben 5, 2011-ben 21, 2012-ben 30, 2013-ban 29 koncerten voltunk, idén eddig 14 koncertet hooligánkodtunk végig)

Kat: Aki ennyi koncertet lenyom egy évben, azt nyilván felismerik. Mikortól érzitek azt, hogy felismernek a fiúk?

Heni & Ari: 2011. 09. 10. Albertirsát tekinthetjük annak, hiszen Zsolti akkor nevezett el Henrynek és a többiek is igazából azóta ismernek ránk az első sorban...

Kat: A sok koncert nyilván hozott néhány barátságot. Vannak koncerten megismert barátaitok? Ha igen, kik ők?

Heni & Ari: Szerencsére az ország minden területén vannak ismerőseink és barátaink is, akikre mindig mindenben számíthatunk és Ők is ránk. Neveket nem említenénk, mert olyan sokan vannak, hogy senkit se szeretnénk kihagyni.

Kat: Melyik a kedvenc Hooligans dalotok/albumotok?

Ari: Kedvenc dal: Egyetlen, amit már sajnos nem játszanak a koncerteken. Kedvenc album: História.

Heni: Kedvenc dal: nincs konkrét, de pl.: Eljátszott gyémánt, Küzdj az álmodért, Királylány, Ringass el... Kedvenc album: a Bohémélet nagy kedvencem, de a Privát Mennyországot is nagyon szeretem.

Kat: A koncerteken időnként történnek emlékezetes dolgok. Van ilyen storytok? Elmesélitek?

Ari: A méhkeréki koncert nagyon bejött amikor "egy lány" az "akad aki térdel"-nél a dekorációnak szánt cukkinit felkapta...

Heni: A makói koncert számomra emlékezetes volt, mert Csipa akkor énekeltetett meg, azóta megfogadtam, hogy soha többet, mert bűn rossz a hangom kihangosítva. :D Valamint azt szeretjük, amikor a Srácoknak is nagyon jó a hangulatuk pl. Csipa cigánykerekezik vagy dobol, Zsolti és Tibi sokat mosolyog és bolondozik, Endi énekel stb. De a legeslegjobb emlékünk: 2014. 06. 21. Vértesszőlős 100. koncertünk ünneplése.

Kat: Az biztos, hogy mindenképpen emlékezetes volt. Egyébként szoktátok olvasni az Annyi minden vár blogot?

Heni & Ari: Igen, mindig olvassuk, mert jó érzés újra átélni a Veled közös koncerteket

Kat: Ahol mindig történik valami. :D És végül: Mit üzentek a blog olvasóinak?
Ari: Szeretnék még nagyon sok koncertet végig hooligánkodni a blog olvasóival az 1. sorban.
Heni: Megéri küzdeni az álmainkért, hiszen egyszer úgyis megvalósulnak...

Egy év után is köszönöm az interjút, remélem hamarosan újra találkozunk!

Koncertre azért megyek, hogy jól érezzem magam!

Egy ideje már érlelődik bennem ez a téma, de most végre eljutottam odáig, hogy ezt le is írjam. Öt év aktív koncertre járás (Előtte is voltam már néhányon) után azt kell mondjam, még mindig iszonyúan ki tudok akadni bizonyos embereken. Hogy milyen emberekről is van szó? Konkrétan azokról, akik beveszik magukat az első sorba, aztán egész koncert alatt csak állnak egy helyben, mint egy faszent, a kezükben telefonnal, vagy fényképezőgéppel, vagy kamerával. Ja, és ha mellette ugrálsz, bulizol, ahogy egy koncerten kéne, akkor te vagy a köcsög, mert belerondítasz. Arról nem is beszélve, hogy a készített fotókat-videókat leginkább csak egy szűk kör látja.
Hogy őszinte legyek, erre a dologra már "barátságom" is ment rá. Akik ismernek már nagyjából 4-5 éve, vagy kicsit kevesebb, azoknak nem nagyon kell elmesélnem a sztorit. Nem mondok most nevet, de páran úgyis tudják, kiről van szó. Szóval elegem lett abból, hogy nem tudtam mellette teljesen elengedni magam, mert arra kellett figyeljek, hogy ő tudjon mellettem fotózni. Meg még egyéb dolgok, most nem mennék bele. Oké, igen, a jelenlegi koncertes barátaim-ismerőseim között is többen vannak, akik koncert közben fotóznak, sőt, nagyobb, komolyabb géppel. És természetesen én magam is szoktam fotózni koncert közben. DE! Mi nem felejtjük el, hogy miért állunk be az első sorba. Pontosan azért, mert mi, ha nem is ugrálunk (ha épp fáj a lábunk), de tapsolunk, éneklünk, tehát lerí rólunk, hogy élvezzük a bulit. És nem zavar az, ha valaki mellettünk ugrál. Hiszen ez a természetes, fotózni inkább csak pihenésképpen szoktunk.
Ja és ami még szerintem idevág: A februári Hooligans koncert után kaptam egy kérdést Ask.fm-en, ami kicsit kivágta a biztosítékot. Mivel kb. azt éreztem ki a kérdésből, mintha nekem (Pont nekem) tudnom kéne, hogy a Hooliganses fiúk közül ki flörtöl a legtöbbet. Mi a franc vagyok én, kém? Nem azért járok a koncertjeikre, hogy utánuk kémkedjek. Oké, néha koncert után látok érdekes dolgokat, de azt megjegyzem magamnak. És nem vadászok az ilyen pillanatokra. Egyébként meg az se érdekelne, ha egy koncert után 10 nőt... Na, szóval értitek. Egy a lényeg: Én koncertek (És itt mindegy, hogy Hooligans, vagy valami más) alatt és után elsősorban BULIZNI szoktam. Hiszen ezért megyek oda.
Egy szó, mint száz: Ha mellém állsz koncerten, készülj fel rá, hogy ugrálni-tombolni-bulizni fogok melletted és NEM KÉREK ELNÉZÉST érte, ha belerondítok a fotódba-videódba. Ennyi.