Szegecses öv - Házilag

Tegnap estefelé megszállt az ihlet, hogy valamit kezdeni kéni azzal a nagy zacskó szegeccsel, amit még Vikitől kaptam kb. egy éve. Aztán ma délelőtt tovább forgott az agyam és kitaláltam, hogy feldobom vele az egyik övemet. Erre a fekete darabra esett a választásom:

Hogy elég legyen a szegecs, fogtam egy régi, már szétszakadt (menthetetlen) övemet és leszedtem arról is a szegecseket. Elég babrálós volt, még egy csipeszt is befogtam hozzá. Utána jött a gondolkodós-tervezős rész. Leterítettem az övet és elrendeztem a szegecseket, kirakva a feliratot. Jelen esetben Hooligans, de majd még később átvariálható lesz Reckless Love-ra vagy Santa Cruz-ra. Vagy akármire.

És végül rögzítettem a szegecseket. Íme a végeredmény:

Elvileg ezt az övet fogom majd felvenni augusztus 28-án a klipforgatással egybekötött Hooligans koncertre. Ugye szurkoltok?

Pride - Büszkeség?

Nem véletlen a kérdőjel. Tudtommal ma van a Budapest Pride, vagy ahogy sokan ismerik, a melegfelvonulás. Nos, erről szól a mai kis bejegyzésem.
Talán kicsit sablonosnak tűnk, de nekem tényleg az égvilágon semmi bajom nincs azzal, ha valaki a saját neméhez vonzódik. De ugyanakkor nem támogatom a Pride-ot sem. Megmondom, miért: Szerintem több kárt csinál, mint hasznot. Úgy értem, ez a színes, feltűnő stb. cuccokban táncolás a kamionon, miegyebek. Mert sajnos az emberek nagy része sajnos lusta tájékozódni, utánanézni-olvasni a dolgoknak és így természetes, hogy ezzel fogja azonosítani a teljes meleg társadalmat. Ez pedig végtelenül káros. Legalábbis én úgy látom, hogy ez a vonulás az egyik oka annak, hogy az emberek undorítónak tartják a melegeket.
A leszbikusok helyzete pedig még inkább elkeserítő. Egyrészt, mert nem felelnek meg a klasszikus női szerepnek. Vagyis főző-mosó-takarító anyuka szerepének. Mondjuk ennek néhány hetero nő sem, de őket egyszerűen csak önző fapinának tartják. A másik az, hogy a pornón élő férfitársadalom nagy része nem is tekinti végleges állapotnak, ha egy nő a saját neméhez vonzódik. Értem ezalatt azt, hogy a leszbikus csajokat már egyből hármas menetre invitálják. Vagy csak azzal a dumával jönnek, hogy "biztosan még nem dugták meg rendesen". Na, ettől aztán még bennem is felmegy a pumpa. Annyira tipikus... Minden pasi azt hiszi magáról, hogy neki aztán olyan világmegváltó fasza van, hogy attól minden leszbikus nő "megtér". Hát nem. Miért nem lehet elfogadni, hogy ez végleges és megváltoztathatlan dolog?
De tulajdonképpen mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy vonul-e, akár meleg, akár szimpatizáns. Az viszont biztos, hogy én nem támogatom a Pride-ot. Színtiszta provokáció és mint azt fent leírtam, még végtelenül káros is. Helyette inkább küldök nektek egy Queen és egy Adam Lambert dalt, hallgassátok szeretettel:

Boldog Szülinapot, Courtney Love!

Egy kis rajongói bejegyzés következik most. Nem nagyon írtam még ilyet, de ez most úgy valahogy kikívánkozott. Ugyanis ma ünnepli a születésnapját az az énekesnő, aki a dalaival segített kimásznom a gödörből. Ő Courtney Love.
Furcsa, hogy glamcsajként hogyan rajonghatok A Grunge Királynőjéért? Lehet. Mondhatják rá hogy drogos kurva, meg vádolhatják őt Kurt haláláért (amitől mindig kiakadok, mert baromság). De mikor lelkileg totál mélyponton voltam, az ő dalai segítettek nekem. Mert néha tényleg az az érzésem volt a dalokat hallgatva, miközben a könnyeimet nyeltem, mintha Courtney ott lenne mellettem és beszélne hozzám. És azt mondaná: "Ne sírj, én veled vagyok. Meg tudod csinálni. Erős vagy. Gyönyörű. Egy igazi Királynő, Egy Miss World". Bár már a nagy mélyponton azt hiszem, túl vagyok, néha, mikor megzuhanok, Courtney dalai mindig ott vannak, hogy megvigasztaljanak.
Miután magam mögött hagytam a depressziós időszakot, valahogy elkezdett vonzani Coutney korai 90-es évekbeli öltözködési stílusa. A babydollok, a szőke haj az elkent smink, a tiara... Talán kicsit hálából is, de elkezdtem egyes elemeket beemelni a saját cuccaim közé. Először csak a rövid ruhák és a szakadt harisnyák. Aztán a szőke haj, bár ez már régebbi tervem volt. Majd a vörös rúzs és végül a tiara. De mert igazából a glamhez húz a szívem, ezért elkezdtem vegyíteni a két stílust. Nos ez a Glam és a Kinderwhore keverékeként jellemezhető Glamdoll. Az utóbbi időben meg sokszor megkaptam, hogy mennyire hasonlítok Courtney-a :D
És most, megemlékezve Courtney Királynő szülinapjáról, jöjjön némi zene és néhány kép.

Erre még a saját anyám is azt hitte, hogy én vagyok, pedig nem :D

Miss World

Olympia

But Julian, I'm A Little Bit Older Than You

You Know My Name

És végül egy Courtney tribute kép tőlem.
Pirosban vagyok én :D

Még egyszer Isten Éltessen, Courtney! <3

Turkáló - Ciki, vagy sem?

Az éjszaka kaptam Ask.fm-en egy kérdést, hogy az egyik képen Converse tornacipő van-e rajtam. Nem, nem Converse, még két éve vadásztam egy turkálóban. Igaz, azóta már széttapostam két év alatt. Majd nem sokkal utána jött a másik kérdés, hogy szerintem gáz-e, ha valaki turkálóban vesz ruhákat, mert ő is ott szokott. Nos, ezt akarom most bővebben kifejteni.
Szerintem abszolút nem gáz, ha néha benéz az ember egy-két turkálóba. Például nekem a ruháim 85%-a onnan származik. Sokszor nemcsak éppen divatos, de totál egyedi és különleges darabokat lehet találni a ruhakupacok közt, a pláza ár töredékéért. Sőt, még márkás cuccokat is. Vagy kamumárkásat. Már akinek ez számít, mert nekem aztán rohadtul nem. Nekem az számít, hogy első ránézésre, vagy próbára tetszik-e magamon az adott ruhadarab. Persze itt is vannak szempontok, amit érdemes figyelembe venni, ha már alámerül az ember a ruhakupacok közt. Az egyik jó tanács, hogy puhatoljátok ki, mikor van árucsere. Na, akkor, vagy utána egy nappal érdemes menni, mert akkor nagyobb eséllyel talál az ember olyan cuccot, amit később boldogan fog viselni. Később meg már úgyis elkapkodják a jobbját. Sok helyen ezért van az, hogy két árucsere közt naponta fokozatosan csökkennek az árak.
Hallottam már olyanról is, hogy gazdagabb nők, akik megtehetnék, hogy akár mindennap valami plázában vásároljanak, azt csinálják, hogy vesznek a turkálóban néhány cuccot, aztán varrónő gondjaira bízzák, hogy alakítsa át olyanra, amilyenre ők szeretnék. Ennek okát abban látom, hogy a plázákban nagyrészt csak az aktuális divatnak megfelelő "egyencuccokat" találni szinte minden boltban. Épp ezért nem igazán szeretek én se ott vásárolni. Mert fontos az egyediség. Egyébként ilyen esetben egy varrónő ismerős, vagy valaki, aki ért hozzá, előny, hiszen ha a "turis cucc" valamiért mégsem tökéletes, kis ráfordítással azzá tehetjük.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a pláza felejtős, például fehérneműt venni én is ott szoktam. Inkább azt mondom, hogy járjunk nyitott szemmel "shoppingolni" és "turizni". És ne sajnáljunk a dolgok (jelen esetben a kupac) mélyére ásni. Mert lehet, hogy éppen ott találjuk meg amit kerestünk. Vagy azt, amit egyszerűen nem bírunk ott hagyni.
És néhány kép, bizonyítandó, hogy igenis néhány turi valóságos kincsesbánya:

Remélem, meggyőztem mindenkit, hogy turkálóba járni abszolút nem gáz.

Ezúttal rólam írtak

Méghozzá Flex Hartzler. Miután megjelent itt a blogon a róla írt kis szösszenetem, Flex megkeresett Facebookon. Egy kis bevezető után rögtön előjött a farbával, hogy benne lennék-e egy interjú cikkben. Mivel már láttam a Martin L.A.-ről készített cikkét, így természetesen belementem a dologba. Két nap kérdezz-felelek után megkaptam a nyers változatot, amin persze még itt-ott javítottunk közösen. Mikor a szöveg megvolt, már csak a képekről kellett egyezkedni. Mivel csak három kép mehetett a cikkbe, így eléggé gondolkodóba estem, melyik legyen a szerencsés. De aztán az is meglett.
A hetekig tartó Facebook chatelés eredménye pedig múlt csütörtöktől (június 25) olvasható az Oberon Magazin oldalán. De most linkelem de is. Kattintsatok és olvassátok:

A koncerthajhász blogger

"Streamline Queen... Kell ennél több?!"

Személy szerint nekem nagyon tetszik, és nem csak azért mert rólam íródott.