Az éjszaka kaptam Ask.fm-en egy kérdést, hogy az egyik képen Converse tornacipő van-e rajtam. Nem, nem Converse, még két éve vadásztam egy turkálóban. Igaz, azóta már széttapostam két év alatt. Majd nem sokkal utána jött a másik kérdés, hogy szerintem gáz-e, ha valaki turkálóban vesz ruhákat, mert ő is ott szokott. Nos, ezt akarom most bővebben kifejteni.
Szerintem abszolút nem gáz, ha néha benéz az ember egy-két turkálóba. Például nekem a ruháim 85%-a onnan származik. Sokszor nemcsak éppen divatos, de totál egyedi és különleges darabokat lehet találni a ruhakupacok közt, a pláza ár töredékéért. Sőt, még márkás cuccokat is. Vagy kamumárkásat. Már akinek ez számít, mert nekem aztán rohadtul nem. Nekem az számít, hogy első ránézésre, vagy próbára tetszik-e magamon az adott ruhadarab. Persze itt is vannak szempontok, amit érdemes figyelembe venni, ha már alámerül az ember a ruhakupacok közt. Az egyik jó tanács, hogy puhatoljátok ki, mikor van árucsere. Na, akkor, vagy utána egy nappal érdemes menni, mert akkor nagyobb eséllyel talál az ember olyan cuccot, amit később boldogan fog viselni. Később meg már úgyis elkapkodják a jobbját. Sok helyen ezért van az, hogy két árucsere közt naponta fokozatosan csökkennek az árak.
Hallottam már olyanról is, hogy gazdagabb nők, akik megtehetnék, hogy akár mindennap valami plázában vásároljanak, azt csinálják, hogy vesznek a turkálóban néhány cuccot, aztán varrónő gondjaira bízzák, hogy alakítsa át olyanra, amilyenre ők szeretnék. Ennek okát abban látom, hogy a plázákban nagyrészt csak az aktuális divatnak megfelelő "egyencuccokat" találni szinte minden boltban. Épp ezért nem igazán szeretek én se ott vásárolni. Mert fontos az egyediség. Egyébként ilyen esetben egy varrónő ismerős, vagy valaki, aki ért hozzá, előny, hiszen ha a "turis cucc" valamiért mégsem tökéletes, kis ráfordítással azzá tehetjük.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a pláza felejtős, például fehérneműt venni én is ott szoktam. Inkább azt mondom, hogy járjunk nyitott szemmel "shoppingolni" és "turizni". És ne sajnáljunk a dolgok (jelen esetben a kupac) mélyére ásni. Mert lehet, hogy éppen ott találjuk meg amit kerestünk. Vagy azt, amit egyszerűen nem bírunk ott hagyni.
És néhány kép, bizonyítandó, hogy igenis néhány turi valóságos kincsesbánya:
Remélem, meggyőztem mindenkit, hogy turkálóba járni abszolút nem gáz.
2015. június 30., kedd
Ezúttal rólam írtak
Méghozzá Flex Hartzler. Miután megjelent itt a blogon a róla írt kis szösszenetem, Flex megkeresett Facebookon. Egy kis bevezető után rögtön előjött a farbával, hogy benne lennék-e egy interjú cikkben. Mivel már láttam a Martin L.A.-ről készített cikkét, így természetesen belementem a dologba. Két nap kérdezz-felelek után megkaptam a nyers változatot, amin persze még itt-ott javítottunk közösen. Mikor a szöveg megvolt, már csak a képekről kellett egyezkedni. Mivel csak három kép mehetett a cikkbe, így eléggé gondolkodóba estem, melyik legyen a szerencsés. De aztán az is meglett.
A hetekig tartó Facebook chatelés eredménye pedig múlt csütörtöktől (június 25) olvasható az Oberon Magazin oldalán. De most linkelem de is. Kattintsatok és olvassátok:
Személy szerint nekem nagyon tetszik, és nem csak azért mert rólam íródott.
A hetekig tartó Facebook chatelés eredménye pedig múlt csütörtöktől (június 25) olvasható az Oberon Magazin oldalán. De most linkelem de is. Kattintsatok és olvassátok:
"Streamline Queen... Kell ennél több?!"
Személy szerint nekem nagyon tetszik, és nem csak azért mert rólam íródott.
2015. június 9., kedd
Itt van egy újabb nyár...
"Megint egy még egy már..." Nos, igen, kitört a fene nagy nyár, kánikulával, meg az összes többivel. Igaz, miközben ezeket a sorokat írom, épp esni készül. :D És ha már nyár, gondoltam, mutatok néhány dalt, amit ilyenkor mindig előveszek.
És ha már nyár, hagyományosan minden évben, így idén is a Csabai Sörfesztiválon indítom a szezont. Méghozzá egy Hooligans koncerttel. ;) Másfél nap és újra borul a bárpult, az asztal meg a szék! A beszámolót természetesen megkapjátok.
Lovegun - Megint 1 még 1 nyár
Disco Express - Nyalóka dal
The Ramones - Rockaway Beach
Reckless Love - Hot
Reckless Love - Born To Rock
És ha már nyár, hagyományosan minden évben, így idén is a Csabai Sörfesztiválon indítom a szezont. Méghozzá egy Hooligans koncerttel. ;) Másfél nap és újra borul a bárpult, az asztal meg a szék! A beszámolót természetesen megkapjátok.
2015. május 27., szerda
Miss World - Novella
Ezt a novellát úgy másfél évvel ezelőtt írtam. A Black And Pink blogomon is fent volt, de mivel azt priváttá tettem, gondoltam, megosztom Veletek itt is. Ajánlott zene az olvasáshoz: Hole - Miss World. Íme:
Miss World
Ott állt a
színpadon, körülötte huszonnégy másik lány. Mindannyian gyönyörűek voltak,
csodálatos frizurával, elegáns sminkkel és estélyiben, ami kiemelte sok
tinilány által irigyelt szép, karcsú alakjukat. Készségesen mosolyogtak az őket
árgus szemekkel figyelő zsűri, a közönség és a kamerák felé. A harmadik és a
második helyezettet már kihirdették, ők már a színpad elején álltak. Lopva
rájuk nézett. Ők is ugyanazért vannak most itt, mint ő. Ők már helyezést értek
el, a harmadik és a második helyet. De még a győztes hátravan. Az pedig bárki lehet.
- Az idei Miss
World pedig nem más, mint... - bontotta fel a győztes nevét rejtő borítékot a
műsorvezető.
Dobpergés
hallatszott, a lányok szíve pedig ugyanezt a ritmust kezdte verni. Most
kiderül, hogy a hónapokig, talán évekig tartó küzdelem vajon most célt ér - e.
Ő is érezte: Ami most történik, mindent örökre megváltoztat.
És akkor kimondták
a nevét. Egy pillanatra azt hitte, nem jól hall, de ekkor eljutott a tudatáig:
Ő a győztes, a legszebb. Felért a csúcsra. Ekkor könnyek szöktek a szemébe és a
kitörő sírással küszködve lépett a színpad elejére. Vele szemben tapsoló,
éljenző tömeg állt, vakuk villogtak folyamatosan. Ám amint a mikrofont elé tartották,
a síráskényszer egy pillanat alatt elszállt. Könnyek nélkül köszönte meg a
díjat mindenkinek, aki támogatta őt. Odalépett hozzá a tavalyi győztes, hogy
átadja a koronát. Ahogy az egykori királynő a fejére tette a koronát, majd
odahajolt hozzá, hogy megpuszilja, a fülébe súgta:
- Semmi sem
ugyanaz többé…
- Tudom - felelte
halkan az új királynő.
A kezébe adtak még
egy hatalmas csokrot, majd a két udvarhölggyel összeálltak és pózoltak a
fotósoknak. Bátran nézett farkasszemet a kamerákkal, az őt ünneplő tömeggel.
Hiszen egész életében készült rá. És most itt van, amiről rengeteg hozzá
hasonló lány csak álmodhat.
Ahogy lesietett a
színpadról, rögtön lerohanták a riporterek. Nem volt kedve hozzájuk. Néhányuk
kérdésére válaszolt, majd szerencséjére az egyik testőr és a menedzsere
elvitték az öltöző felé. Ott már várta a többi lány. Gratuláltak neki
mindannyian, volt aki szívből, volt aki csak udvariasságból. De nem baj, így
kerek a világ. Még egyszer végignézett rajtuk. Ők már az estét záró exkluzív
partyra készülődtek, ahol természetesen neki is ott kellett lenni.
- Brett kérlek,
kísérj fel a szobámba - súgta a testőr fülébe.
- Hová mész
Michelle? - kérdezte az anyja és egyben a menedzsere.
- Csak a
hotelszobámba. Kell egy pár perc nyugi. - felelte röviden.
- Értem. Menj
csak.
A testőr
felkísérte a szobája ajtajáig, de mielőtt bement, elküldte őt is. Senkit nem
akart a közelében tudni. Belépett a hotelszobájába. A szobalányok napközben
bevetették az ágyat, más nem változott. Legalábbis a szobában. Körülnézett.
Minden ugyanaz, mint reggel volt. Csak ő nem. Valami történt. Valami, ami miatt
már soha többé nem lehet az a lány, aki előtte volt.
Belenézett a
tükörbe. Más talán egy gyönyörű fiatal lányt látott volna estélyiben,
kisminkelve, belőtt frizurával, akit most választottak a világ legszebb
nőjének. De ő csak nézte a tükörképét és a könnyei áztatták az arcát. Ahogy
letörölte, elkenődött a sminkje, amit előtte hosszú percekig készítettek. A
fejéhez nyúlt, hogy levegye a koronát, ám ahogy kihúzta a hajából, gyönyörű
kontya is szétcsúszott. A kezében tartotta és nézte. Nézte, és visszagondolt
arra az útra, amin idáig jutott. Eszébe jutott az apja, aki igazából soha nem
volt vele, mert amint tudott, lelépett. Az anyja, akitől mindig azt hallgatta, mennyit küzdött azért, hogy ő
idáig jusson. Holott talán ez nem is igazán az ő álma volt, hanem az anyjáé. A
barátai, akik most talán a tévében nézték őt. De az is lehet, hogy éppen
valahol máshol vannak. Talán a régi parkban bandáznak. Vadak, szabadok, élvezik
az életet. A fiú, akit szeretett és aki talán nem csak a külső szépségét
szerette benne. De nem lehetett vele. Az anyja szerint csak hátráltatta volna a
karrierjét.
És itt van ő,
ennek az útnak a végén. Mindene megvan, amiről más lányok csak álmodnak: Pénz,
siker, csillogás, címlapok. Ám egyvalami nincs, azt elvesztette. Hogy hol, már
ő maga sem tudta. Talán még a legelején, mikor belevágott. Talán útközben. De
az is lehet, hogy éppen ebben a percben vesztette el. Az esélyt egy boldog életre.
Ahogy farkasszemet
nézett a tükörképével, újra maga előtt látta azt az őrült tinit, azt a vadóc,
nagyszájú, szabad, magabiztos lányt, aki évekkel korábban volt. Görcsös,
szorító fájdalmat érzett a mellkasában. Tudta, csak egy módon csillapíthatja.
Elővette a bőröndjét és keresgélni kezdett benne. Végül megtalálta azt, amit
keresett. Egy kis doboz, tele
fájdalomcsillapítóval, amit a fél évvel korábbi vállsérülése miatt kapott.
Levette a tetejét. Egy egész doboznyi
tabletta volt benne, pont elég.
Eltette a bőröndöt,
majd az ágyra ült. Közben ismét szembe találta magát a tükörképével, ami mintha most önálló életre
kelt volna, olyan nyugodtan mosolygott vissza
a lányra. A lány pedig ugyanolyan nyugalommal ült az ágy szélén, ahogy egyesével bevette a tablettákat. A dobozra
ugyan rá volt írva, hogy csak naponta egyet lehet bevenni, de ez akkor már nem számított. Mint ahogy az
sem, ami lent várt rá. A minibárból
már korábban kivett egy üveg Jack Danielst. Lecsavarta a kupakot és beleivott. Úgy érezte, égeti a torkát, de
mégis olyan édes volt számára. Nem telt sok időbe és megitta az egészet. Már érezte a gyógyszerek és az
ital együttes hatását, de elbotorkált
a minibárhoz és elővett egy másik üveg Jacket. Ezt is meghúzta. Érezte, ahogy egyre inkább hatalmába keríti a
csalóka mámor, mely még így is jóval őszintébb, mint az a világ, ami kint várja. Az ágy szélén ült, vele
szemben a tükörképe. Szembenézett
vele, még egyszer. A gyönyörű sminkje szétkenődött, haja tincsekben lógott, ám a kezében még mindig ott volt a
királynői korona. Ekkor elmosolyodott.
- Live Through
This, Miss World! – nevetett fel keserűen, majd megitta az utolsó korty Jacket és az üveget a tükörbe vágta. Már
nem érdekelte, ki hallotta a csörömpölést. Számára megszűnt a világ. Feltette a koronát és elfeküdt az
ágyon.
-Michelle! -
kopogott az ajtón a menedzser. - Mindenki csak rád vár! Michelle, nyisd ki!
Hallod?! Kislányom, ha nem nyitod ki,
betöröm!
Ám nem jött
válasz. Az anya elővette a telefonját és felhívta lánya testőrét. Ahogy ő
megérkezett, együtt törtek be a
hotelszobába. A királynő ott feküdt az ágyon, estélyiben, koronával a fején. Holtan.
2015. május 25., hétfő
Ajánló - Vuk, a Vad Negyed lánya
Ebben a kis bejegyzésben szeretnék egy olyan valakit bemutatni, aki rengeteget jelent nekem. Nem csak, mint író, hanem, mint barátnő és lelki társ. Ismerjétek meg Vikit, vagyis Vukot.
Úgy öt évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Facebookon, mint Hooligans rajongók. Eleinte még úgy nem nagyon beszélgettünk, de ott voltunk egymásnak az ismerősök közt. Aztán valami történt. Egy kommentáradat folytatásaként elkezdtünk beszélgetni egymással, majd Viki elkezdett mesélni egy akkor készülő projektjéről, Hooligániáról. Mivel én már ekkor aktívan írtam, így véleményért egyszer elküldte nekem az akkor még félkész művet, amit én első olvasásra imádtam. Aztán szóba került más is. Aztán úgy alakult, hogy mindketten kicsit megzuhantunk lelkileg. De hol Facebook chaten, hol MSN-en megosztottuk egymással a bajainkat, bátorítottuk egymást. Végül Vuk részben az én hatásomra (megmutattam neki a Vadvirágot) átváltozott vadóccá. Azon bizonyos kaposvári Szilveszteren pedig végre személyesen is találkoztunk. Azta, de rég volt... De sosem felejtem el, ahogy felkaptam a hátamra és körbeszaladtam vele a téren. Aztán elvonultunk egy üveg boroskólával és a csillagos ég alatt dőlt belőlünk a hülyeség...
Később kicsit kevesebbet beszélgettünk ugyan, de a kapcsolat megmaradt. Aztán úgy két éve, Vuk elindította saját, Imák a Vad Negyedből címre keresztelt blogját. Ez egy utalás egyik kedvenc dalára, a Wild Side-ra, a Mötley Crüe-tól. És igen, az ő novellái is rendkívül komorak és sötétek, sőt néhol talán elmebetegnek tűnnek, de pont ez a jó bennük. Az írás mellett aztán 2013 őszén Vuk megalapította a Magyar Glam Rockerek Közösségét, hogy összegyűjtse a magyar glamstereket. Valamint tavaly elindult a Rockvilág.hu internetes rockrádióban saját, Glamblokk nevű műsora. Bár elég ritkán jelentkezik új adással (momentán leköti az érettségi), mégis jó móka hallgatni.
Íme néhány elérhetőség:
A blog, ahol Vuk novelláit olvashatjátok: Imák a Vad Negyedből
A glam közösség: Magyar Glam Rockerek Közössége
Vuk rádióműsorát itt hallgathatjátok: Rockvilág.hu
A Glamblokk Facebook oldala: Glamblokk - Rockvilág.hu
És végül Vuk Ask.fm oldala: Vuk
Az utóbbi másfél évben pedig ismét többet beszélünk Vikivel és már nagyon érik egy újabb találkozás.
Úgy öt évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Facebookon, mint Hooligans rajongók. Eleinte még úgy nem nagyon beszélgettünk, de ott voltunk egymásnak az ismerősök közt. Aztán valami történt. Egy kommentáradat folytatásaként elkezdtünk beszélgetni egymással, majd Viki elkezdett mesélni egy akkor készülő projektjéről, Hooligániáról. Mivel én már ekkor aktívan írtam, így véleményért egyszer elküldte nekem az akkor még félkész művet, amit én első olvasásra imádtam. Aztán szóba került más is. Aztán úgy alakult, hogy mindketten kicsit megzuhantunk lelkileg. De hol Facebook chaten, hol MSN-en megosztottuk egymással a bajainkat, bátorítottuk egymást. Végül Vuk részben az én hatásomra (megmutattam neki a Vadvirágot) átváltozott vadóccá. Azon bizonyos kaposvári Szilveszteren pedig végre személyesen is találkoztunk. Azta, de rég volt... De sosem felejtem el, ahogy felkaptam a hátamra és körbeszaladtam vele a téren. Aztán elvonultunk egy üveg boroskólával és a csillagos ég alatt dőlt belőlünk a hülyeség...
Később kicsit kevesebbet beszélgettünk ugyan, de a kapcsolat megmaradt. Aztán úgy két éve, Vuk elindította saját, Imák a Vad Negyedből címre keresztelt blogját. Ez egy utalás egyik kedvenc dalára, a Wild Side-ra, a Mötley Crüe-tól. És igen, az ő novellái is rendkívül komorak és sötétek, sőt néhol talán elmebetegnek tűnnek, de pont ez a jó bennük. Az írás mellett aztán 2013 őszén Vuk megalapította a Magyar Glam Rockerek Közösségét, hogy összegyűjtse a magyar glamstereket. Valamint tavaly elindult a Rockvilág.hu internetes rockrádióban saját, Glamblokk nevű műsora. Bár elég ritkán jelentkezik új adással (momentán leköti az érettségi), mégis jó móka hallgatni.
Íme néhány elérhetőség:
A blog, ahol Vuk novelláit olvashatjátok: Imák a Vad Negyedből
A glam közösség: Magyar Glam Rockerek Közössége
Vuk rádióműsorát itt hallgathatjátok: Rockvilág.hu
A Glamblokk Facebook oldala: Glamblokk - Rockvilág.hu
És végül Vuk Ask.fm oldala: Vuk
Az utóbbi másfél évben pedig ismét többet beszélünk Vikivel és már nagyon érik egy újabb találkozás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










