Feminizmus, Kat szemével

Egy ideje gondolkoztam már, hogy írok erről a témáról, mert nagyon is foglalkoztat. Igen, kiállok a világ elé és vállalom, feminista vagyok. Most biztos húzod az orrod, hogy valószínűleg egy férfigyűlölő, savanyú fapina vagyok. Hát nem! Ugyanúgy szoktam bulizni, ismerkedni, pasizni, mint más nők, ugyanúgy szeretem kicsípni magam, stb. Egy Facebook-ismerősöm írta azt valamelyik nap, hogy "szüfrazsettoskodni felesleges, egyenjogúság van". Nos, igen, jogilag tényleg egyenlőség van. De van annyi más helyzet az életben, amit igenis bántónak és nőellenesnek tartok. Még akkor is, ha nem annak szánták. Erről beszélnék most bővebben.
Munkahely: Sok nő érzi úgy, hogy a munkahelyén duplán úgy kell teljesíteni, mint egy férfinak, ha azt akarja, hogy elismerjék a teljesítményét és bizonyítsa, alkalmas az adott munkára. Na és ugye az állandó dilemma. Gyerek vagy munka? Mert sajnos, legalábbis Magyarországon ez még mindig téma. Idővel a nők nagy részénél győz az érzés, hogy szeretne gyereket. Na igen ám, csak itt jön a gond: Mert az odáig szép és jó, ha valaki gyereket vállal, csak valahogy a munkáltatók nem szeretnek kisgyerekes anyukákat foglalkoztatni, mert úgy gondolják, ez a teljesítmény rovására megy. Egyedülálló anyaként a helyzet még szarabb. Holott igenis nekik is kell a meló, mert azt a gyereket valamiből fel is kéne nevelni, ugyebár. És az csak keveseknek jön össze, hogy apuka keresetéből megoldják a dolgot. Bölcsibe adni a kicsit? Már ha van férőhely... Akkor meg egyből a fél világ anyuka torkának esik, hogy csak le akarja passzolni a gyereket. Ha közös megegyezéssel úgy döntenek, hogy apuka maradjon otthon a kicsivel, mert anyuka jobban keres... Akkor apuka úgymond "papucs", anyuka meg "önző karrierista dög és még szar anya is".
Kinézet: Nos igen, a nők nagy részének igenis fontos a külseje, hogy csinos, ápolt stb. legyen. A baj az, hogy elhitetik velük, hogy ha nem néznek ki úgy, mint a címlapon, akkor nem nőiesek. Nettó baromság. Oké, tény, hogy a pasik a Playboy nyuszikra csorgatják a nyálukat, de ők úgyis elérhetetlenek maradnak. Maradunk mi, igazi nők. Olyan tökéletlenül, ahogy vagyunk. Másik nézőpont: Például én magam is sokszor érzem azt, hogy kritikus pillantások céltáblája a külsőm. Ugye mindenki ismeri azt a szitut, hogy a nők azon problémáznak, mit is vegyenek fel. Ez valahol érthető. Hiszen ha csinosan öltözködik, netalán miniszoknyát mer felvenni, akkor már rögtön lekurvázzák. Ha meg csak úgy lazán egy farmert és pólót, akkor meg nőietlen. Ha kicsit ducibb az átlagnál, akkor azért gúnyolják, ha meg alapból vékony alkat, akkor ráfogják, hogy anorexiás.
Család: Hagyományosan a nőket tekintik a család összetartóinak, így ezt a dolgot is természetesen nagyrészt rájuk tolják. Persze mindezt ugyanannyi munka mellett. Oké, egy gyereknek szüksége van az anyjára, de ugyanúgy az apjára is. Csak sajnos sokan még mindig úgy gondolják, hogy az apaság kimerül abban, hogy ő a pénzkereső. Vagy hogy a gyerekkel törődni férfiatlan dolog. Nagy tévedés. Szerencsére egyre több olyan férfi van, aki vállalja, hogy igenis kiveszi a részét a gyereknevelésből, ezzel tehermentesítve a párját. Ez mindenképpen jó.
Az abortusz kérdése: Na, ez az, ami kis országunkban eléggé tabu. Mármint az, hogy tulajdonképp félig legális. Ugyebár válsághelyzetre hivatkozva a 12. hétig végezhető el. A baj meg az vele, hogy a bürokratikus faszságok miatt sokszor a kismama kicsúszik az időből és akkor nincs más választása, meg kell szülje. Arról meg ne is beszéljünk, hogy szándékosan lelkiismeret furdalást generálnak nála, azzal, hogy le akarják beszélni a kaparásról. Vagy megszakíttathatja, ha olyan baj van a babával. Ha pedig mégis megszüli, abban nincs köszönet, mert azt a gyereket fel is kéne nevelni. Ami, ha egyébként sem stabil az anyagi helyzete, rohadtul nehéz. Másik verzió jobb esetben a babamentő inkubátor. Az pedig megint lelki trauma. Hozzáteszem, én se vagyok igazán kaparás párti, mert mégiscsak egy műtét és lehetnek szövődményei. Meg engem úgy neveltek, hogy az óvszer olcsóbb, mint a pelenka. Szóval majd akkor tiltsák be a kaparást, ha ingyen lesz a fogamzásgátló tabi és az óvszer!
Az előző témából kiindulva, gyerekvállalás: Ha az ember lánya mégis eljut oda, hogy gyereket akar, akkor aztán időnként jól megkapja, hogy feji az államot, meg a munkáltatóját (Nem lehet kirúgni mondvacsinált ürüggyel, vagy túlóráztatni), és amúgy is csak otthon lazsál két-három évig. Csak szólok, ez kurvára nem lazsálás. Csak erről könnyebb nem tudomást venni. És van némi személyes tapasztalatom is a dologban, mivel tesóm 10 évvel fiatalabb nálam, úgyhogy gyakorlott gyerekcsősz vagyok. Ha meg mégse vállal gyereket, akkor azonnal ráfogják, hogy egy hiú, önző picsa, biztos csak félti az alakját. "Nem is nő, ha nem akar gyereket." Ezt hadd döntse már el mindenki saját maga!
És akkor ismét munka, avagy női és férfi szakmák: Igen, tudjuk, a nők fizikailag gyengébbek, bla bla bla... Csakhogy nem egy olyan nő van, akinek legalább akkora teherbírása van, mint egy férfinak. Pl. anyukám bármelyik fickót megcsúnyázza ha olyan melóról van szó. És mégis, vannak olyan munkakörök (pl. sofőr) ahová még a hirdetésben is kiírják, hogy férfi munkaerőt keresnek. Ugyanez másik oldalról: Pultos munkakörbe legtöbbször "csinos, fiatal nőt" keresnek. Na, ettől is megáll az eszem. Egy srác már nem is lehet jó pultos? Mert ha kedves és nem húz le, akkor mindegy, hogy ki szolgál ki a pultnál. És nézzük a tovább "női" szakmákat: fodrász, műkörmös/manikűrös, stylist, óvodapedagógus, alsós tanító, hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Ezekben a szakmákban egyre több a férfi, amit jónak tartok, de még mindig úgy tűnik, hogy a fodrász. körmész stb. srácokat egy az egyben melegnek tartják. Nos, vagy azok, vagy nem, de tény, hogy ehhez a szakmához elsősorban szépérzék és kézügyesség kell, ami nemektől független adottság. Az óvóbácsik meg néha jobban lekötik a lurkók figyelmét, mint négy óvónéni együtt.
Mindent összevetve, azt mondom, férfiakra igenis szükség van, és nem csak mint spermadonor, vagy ha cipelni kell valamit. Az ember még mindig társas lény, csak nem kéne egymást belekényszeríteni a "hagyományos" szerepekbe. Hanem ha úgy döntöttek, hogy családot alapítanak és "anyu" dolgozni akar a gyereknevelés mellett, akkor megtehesse ezt lelkiismeret furdalás nélkül, anélkül hogy "szar anyának" tartanák. És "apu" sem papucs, vagy nyámnyila, ha időnként segít a háztartásban, vagy a gyerekek körül. És nem, a nőknek sem veleszületett tulajdonsága, hogy gondoskodjon a gyerekéről. A szoptatás kivételével minden tanulható, és a páros mindkét tagja elsajátíthatja.
Abból, amit leírtam, azt hiszem, világos, hogy a feminista, nem jelent feminácit. Utóbbiaknak sajnos nagyobb a szája, így őket jegyzik meg és azonosítják a feminizmussal. Magam részéről pedig még mindig nettó szívatásnak tartom a húsvétot (Vigyorogva asszisztáljak ahhoz, hogy a fejemre öntenek valami borzalmas pacsulit, és még vendégeljem is meg a locsolókat...? Na ne!) és nőnapra, meg egyéb alkalmakra sem kérek virágot, inkább egy doboz csokit, meg egy üveg jó bort/whiskeyt.

Köszönöm, hogy végigolvastad, véleményezni ér.

Interjú - Heni és Ari

Throwback Thursday címszóval előbányásztam az Annyi Minden Vár blogról a kb. egy éve készített interjúmat, melynek alanyai kedves barátaim, Mórahalom, sőt egész Csongrád megye legnagyobb Hooligans rajongói, Judik Henrietta és Mohai Aranka, vagy ahogy ti is ismeritek őket, Heni (Henry) és Ari voltak. Akkoriban ünnepelték 100. Hooligans koncertjüket, ennek kapcsán beszélgettünk el Facebookon.

Kat: Sziasztok! Először is gratulálni szeretnék a most már több, mint 100 koncerthez! De Mikor és hol volt az első koncert? Meséljetek róla!
Heni & Ari: Nagyon szépen köszönjük szépen! 2005. július 10-én volt az első koncertünk városunkban, Mórahalmon. Én akkor még csak 10 éves voltam és a leghátsó sorban műanyag széken állva hallgattam végig a koncertet. Ari már akkor is fotózott 1-2-őt igaz a képek nem igazán sikerültek...

Kat: Tulajdonképpen hogyan lettetek Hooligánok?
Heni: Arival közösen imádtuk és hallgattuk max hangerőn 2003-ban a Királylányt, még videokazettára is felvettük, ezért pont jókor jött a mórahalmi koncert hiszen élőben is hallhattuk a kedvencünket. Nagyon megtetszett a zenekar így hát elkezdtünk járni a környékbeli koncertekre. Utána szépen lassan Csongrád és Bács-Kiskun megyét, majd egész Magyarországot célba vettük, azokat a helyszíneket, amiket meg lehet közelíteni busszal és vonattal. (2005-ben 1 koncerten voltunk, 2006 és 2009 között 4, 2010-ben 5, 2011-ben 21, 2012-ben 30, 2013-ban 29 koncerten voltunk, idén eddig 14 koncertet hooligánkodtunk végig)

Kat: Aki ennyi koncertet lenyom egy évben, azt nyilván felismerik. Mikortól érzitek azt, hogy felismernek a fiúk?

Heni & Ari: 2011. 09. 10. Albertirsát tekinthetjük annak, hiszen Zsolti akkor nevezett el Henrynek és a többiek is igazából azóta ismernek ránk az első sorban...

Kat: A sok koncert nyilván hozott néhány barátságot. Vannak koncerten megismert barátaitok? Ha igen, kik ők?

Heni & Ari: Szerencsére az ország minden területén vannak ismerőseink és barátaink is, akikre mindig mindenben számíthatunk és Ők is ránk. Neveket nem említenénk, mert olyan sokan vannak, hogy senkit se szeretnénk kihagyni.

Kat: Melyik a kedvenc Hooligans dalotok/albumotok?

Ari: Kedvenc dal: Egyetlen, amit már sajnos nem játszanak a koncerteken. Kedvenc album: História.

Heni: Kedvenc dal: nincs konkrét, de pl.: Eljátszott gyémánt, Küzdj az álmodért, Királylány, Ringass el... Kedvenc album: a Bohémélet nagy kedvencem, de a Privát Mennyországot is nagyon szeretem.

Kat: A koncerteken időnként történnek emlékezetes dolgok. Van ilyen storytok? Elmesélitek?

Ari: A méhkeréki koncert nagyon bejött amikor "egy lány" az "akad aki térdel"-nél a dekorációnak szánt cukkinit felkapta...

Heni: A makói koncert számomra emlékezetes volt, mert Csipa akkor énekeltetett meg, azóta megfogadtam, hogy soha többet, mert bűn rossz a hangom kihangosítva. :D Valamint azt szeretjük, amikor a Srácoknak is nagyon jó a hangulatuk pl. Csipa cigánykerekezik vagy dobol, Zsolti és Tibi sokat mosolyog és bolondozik, Endi énekel stb. De a legeslegjobb emlékünk: 2014. 06. 21. Vértesszőlős 100. koncertünk ünneplése.

Kat: Az biztos, hogy mindenképpen emlékezetes volt. Egyébként szoktátok olvasni az Annyi minden vár blogot?

Heni & Ari: Igen, mindig olvassuk, mert jó érzés újra átélni a Veled közös koncerteket

Kat: Ahol mindig történik valami. :D És végül: Mit üzentek a blog olvasóinak?
Ari: Szeretnék még nagyon sok koncertet végig hooligánkodni a blog olvasóival az 1. sorban.
Heni: Megéri küzdeni az álmainkért, hiszen egyszer úgyis megvalósulnak...

Egy év után is köszönöm az interjút, remélem hamarosan újra találkozunk!

Szegecses öv - Házilag

Tegnap estefelé megszállt az ihlet, hogy valamit kezdeni kéni azzal a nagy zacskó szegeccsel, amit még Vikitől kaptam kb. egy éve. Aztán ma délelőtt tovább forgott az agyam és kitaláltam, hogy feldobom vele az egyik övemet. Erre a fekete darabra esett a választásom:

Hogy elég legyen a szegecs, fogtam egy régi, már szétszakadt (menthetetlen) övemet és leszedtem arról is a szegecseket. Elég babrálós volt, még egy csipeszt is befogtam hozzá. Utána jött a gondolkodós-tervezős rész. Leterítettem az övet és elrendeztem a szegecseket, kirakva a feliratot. Jelen esetben Hooligans, de majd még később átvariálható lesz Reckless Love-ra vagy Santa Cruz-ra. Vagy akármire.

És végül rögzítettem a szegecseket. Íme a végeredmény:

Elvileg ezt az övet fogom majd felvenni augusztus 28-án a klipforgatással egybekötött Hooligans koncertre. Ugye szurkoltok?

Pride - Büszkeség?

Nem véletlen a kérdőjel. Tudtommal ma van a Budapest Pride, vagy ahogy sokan ismerik, a melegfelvonulás. Nos, erről szól a mai kis bejegyzésem.
Talán kicsit sablonosnak tűnk, de nekem tényleg az égvilágon semmi bajom nincs azzal, ha valaki a saját neméhez vonzódik. De ugyanakkor nem támogatom a Pride-ot sem. Megmondom, miért: Szerintem több kárt csinál, mint hasznot. Úgy értem, ez a színes, feltűnő stb. cuccokban táncolás a kamionon, miegyebek. Mert sajnos az emberek nagy része sajnos lusta tájékozódni, utánanézni-olvasni a dolgoknak és így természetes, hogy ezzel fogja azonosítani a teljes meleg társadalmat. Ez pedig végtelenül káros. Legalábbis én úgy látom, hogy ez a vonulás az egyik oka annak, hogy az emberek undorítónak tartják a melegeket.
A leszbikusok helyzete pedig még inkább elkeserítő. Egyrészt, mert nem felelnek meg a klasszikus női szerepnek. Vagyis főző-mosó-takarító anyuka szerepének. Mondjuk ennek néhány hetero nő sem, de őket egyszerűen csak önző fapinának tartják. A másik az, hogy a pornón élő férfitársadalom nagy része nem is tekinti végleges állapotnak, ha egy nő a saját neméhez vonzódik. Értem ezalatt azt, hogy a leszbikus csajokat már egyből hármas menetre invitálják. Vagy csak azzal a dumával jönnek, hogy "biztosan még nem dugták meg rendesen". Na, ettől aztán még bennem is felmegy a pumpa. Annyira tipikus... Minden pasi azt hiszi magáról, hogy neki aztán olyan világmegváltó fasza van, hogy attól minden leszbikus nő "megtér". Hát nem. Miért nem lehet elfogadni, hogy ez végleges és megváltoztathatlan dolog?
De tulajdonképpen mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy vonul-e, akár meleg, akár szimpatizáns. Az viszont biztos, hogy én nem támogatom a Pride-ot. Színtiszta provokáció és mint azt fent leírtam, még végtelenül káros is. Helyette inkább küldök nektek egy Queen és egy Adam Lambert dalt, hallgassátok szeretettel:

Boldog Szülinapot, Courtney Love!

Egy kis rajongói bejegyzés következik most. Nem nagyon írtam még ilyet, de ez most úgy valahogy kikívánkozott. Ugyanis ma ünnepli a születésnapját az az énekesnő, aki a dalaival segített kimásznom a gödörből. Ő Courtney Love.
Furcsa, hogy glamcsajként hogyan rajonghatok A Grunge Királynőjéért? Lehet. Mondhatják rá hogy drogos kurva, meg vádolhatják őt Kurt haláláért (amitől mindig kiakadok, mert baromság). De mikor lelkileg totál mélyponton voltam, az ő dalai segítettek nekem. Mert néha tényleg az az érzésem volt a dalokat hallgatva, miközben a könnyeimet nyeltem, mintha Courtney ott lenne mellettem és beszélne hozzám. És azt mondaná: "Ne sírj, én veled vagyok. Meg tudod csinálni. Erős vagy. Gyönyörű. Egy igazi Királynő, Egy Miss World". Bár már a nagy mélyponton azt hiszem, túl vagyok, néha, mikor megzuhanok, Courtney dalai mindig ott vannak, hogy megvigasztaljanak.
Miután magam mögött hagytam a depressziós időszakot, valahogy elkezdett vonzani Coutney korai 90-es évekbeli öltözködési stílusa. A babydollok, a szőke haj az elkent smink, a tiara... Talán kicsit hálából is, de elkezdtem egyes elemeket beemelni a saját cuccaim közé. Először csak a rövid ruhák és a szakadt harisnyák. Aztán a szőke haj, bár ez már régebbi tervem volt. Majd a vörös rúzs és végül a tiara. De mert igazából a glamhez húz a szívem, ezért elkezdtem vegyíteni a két stílust. Nos ez a Glam és a Kinderwhore keverékeként jellemezhető Glamdoll. Az utóbbi időben meg sokszor megkaptam, hogy mennyire hasonlítok Courtney-a :D
És most, megemlékezve Courtney Királynő szülinapjáról, jöjjön némi zene és néhány kép.

Erre még a saját anyám is azt hitte, hogy én vagyok, pedig nem :D

Miss World

Olympia

But Julian, I'm A Little Bit Older Than You

You Know My Name

És végül egy Courtney tribute kép tőlem.
Pirosban vagyok én :D

Még egyszer Isten Éltessen, Courtney! <3

Turkáló - Ciki, vagy sem?

Az éjszaka kaptam Ask.fm-en egy kérdést, hogy az egyik képen Converse tornacipő van-e rajtam. Nem, nem Converse, még két éve vadásztam egy turkálóban. Igaz, azóta már széttapostam két év alatt. Majd nem sokkal utána jött a másik kérdés, hogy szerintem gáz-e, ha valaki turkálóban vesz ruhákat, mert ő is ott szokott. Nos, ezt akarom most bővebben kifejteni.
Szerintem abszolút nem gáz, ha néha benéz az ember egy-két turkálóba. Például nekem a ruháim 85%-a onnan származik. Sokszor nemcsak éppen divatos, de totál egyedi és különleges darabokat lehet találni a ruhakupacok közt, a pláza ár töredékéért. Sőt, még márkás cuccokat is. Vagy kamumárkásat. Már akinek ez számít, mert nekem aztán rohadtul nem. Nekem az számít, hogy első ránézésre, vagy próbára tetszik-e magamon az adott ruhadarab. Persze itt is vannak szempontok, amit érdemes figyelembe venni, ha már alámerül az ember a ruhakupacok közt. Az egyik jó tanács, hogy puhatoljátok ki, mikor van árucsere. Na, akkor, vagy utána egy nappal érdemes menni, mert akkor nagyobb eséllyel talál az ember olyan cuccot, amit később boldogan fog viselni. Később meg már úgyis elkapkodják a jobbját. Sok helyen ezért van az, hogy két árucsere közt naponta fokozatosan csökkennek az árak.
Hallottam már olyanról is, hogy gazdagabb nők, akik megtehetnék, hogy akár mindennap valami plázában vásároljanak, azt csinálják, hogy vesznek a turkálóban néhány cuccot, aztán varrónő gondjaira bízzák, hogy alakítsa át olyanra, amilyenre ők szeretnék. Ennek okát abban látom, hogy a plázákban nagyrészt csak az aktuális divatnak megfelelő "egyencuccokat" találni szinte minden boltban. Épp ezért nem igazán szeretek én se ott vásárolni. Mert fontos az egyediség. Egyébként ilyen esetben egy varrónő ismerős, vagy valaki, aki ért hozzá, előny, hiszen ha a "turis cucc" valamiért mégsem tökéletes, kis ráfordítással azzá tehetjük.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a pláza felejtős, például fehérneműt venni én is ott szoktam. Inkább azt mondom, hogy járjunk nyitott szemmel "shoppingolni" és "turizni". És ne sajnáljunk a dolgok (jelen esetben a kupac) mélyére ásni. Mert lehet, hogy éppen ott találjuk meg amit kerestünk. Vagy azt, amit egyszerűen nem bírunk ott hagyni.
És néhány kép, bizonyítandó, hogy igenis néhány turi valóságos kincsesbánya:

Remélem, meggyőztem mindenkit, hogy turkálóba járni abszolút nem gáz.

Ezúttal rólam írtak

Méghozzá Flex Hartzler. Miután megjelent itt a blogon a róla írt kis szösszenetem, Flex megkeresett Facebookon. Egy kis bevezető után rögtön előjött a farbával, hogy benne lennék-e egy interjú cikkben. Mivel már láttam a Martin L.A.-ről készített cikkét, így természetesen belementem a dologba. Két nap kérdezz-felelek után megkaptam a nyers változatot, amin persze még itt-ott javítottunk közösen. Mikor a szöveg megvolt, már csak a képekről kellett egyezkedni. Mivel csak három kép mehetett a cikkbe, így eléggé gondolkodóba estem, melyik legyen a szerencsés. De aztán az is meglett.
A hetekig tartó Facebook chatelés eredménye pedig múlt csütörtöktől (június 25) olvasható az Oberon Magazin oldalán. De most linkelem de is. Kattintsatok és olvassátok:

A koncerthajhász blogger

"Streamline Queen... Kell ennél több?!"

Személy szerint nekem nagyon tetszik, és nem csak azért mert rólam íródott.

Itt van egy újabb nyár...

"Megint egy még egy már..." Nos, igen, kitört a fene nagy nyár, kánikulával, meg az összes többivel. Igaz, miközben ezeket a sorokat írom, épp esni készül. :D És ha már nyár, gondoltam, mutatok néhány dalt, amit ilyenkor mindig előveszek.

Lovegun - Megint 1 még 1 nyár

Disco Express - Nyalóka dal

The Ramones - Rockaway Beach

Reckless Love - Hot

Reckless Love - Born To Rock

És ha már nyár, hagyományosan minden évben, így idén is a Csabai Sörfesztiválon indítom a szezont. Méghozzá egy Hooligans koncerttel. ;) Másfél nap és újra borul a bárpult, az asztal meg a szék! A beszámolót természetesen megkapjátok.

Miss World - Novella

Ezt a novellát úgy másfél évvel ezelőtt írtam. A Back And Pink blogomon is fent volt, de mivel azt priváttá tettem, gondoltam, megosztom Veletek itt is. Ajánlott zene az olvasáshoz: Hole - Miss World. Íme:

Miss World

Ott állt a színpadon, körülötte huszonnégy másik lány. Mindannyian gyönyörűek voltak, csodálatos frizurával, elegáns sminkkel és estélyiben, ami kiemelte sok tinilány által irigyelt szép, karcsú alakjukat. Készségesen mosolyogtak az őket árgus szemekkel figyelő zsűri, a közönség és a kamerák felé. A harmadik és a második helyezettet már kihirdették, ők már a színpad elején álltak. Lopva rájuk nézett. Ők is ugyanazért vannak most itt, mint ő. Ők már helyezést értek el, a harmadik és a második helyet. De még a győztes hátravan. Az pedig bárki lehet.

- Az idei Miss World pedig nem más, mint... - bontotta fel a győztes nevét rejtő borítékot a műsorvezető.

Dobpergés hallatszott, a lányok szíve pedig ugyanezt a ritmust kezdte verni. Most kiderül, hogy a hónapokig, talán évekig tartó küzdelem vajon most célt ér - e. Ő is érezte: Ami most történik, mindent örökre megváltoztat.

És akkor kimondták a nevét. Egy pillanatra azt hitte, nem jól hall, de ekkor eljutott a tudatáig: Ő a győztes, a legszebb. Felért a csúcsra. Ekkor könnyek szöktek a szemébe és a kitörő sírással küszködve lépett a színpad elejére. Vele szemben tapsoló, éljenző tömeg állt, vakuk villogtak folyamatosan. Ám amint a mikrofont elé tartották, a síráskényszer egy pillanat alatt elszállt. Könnyek nélkül köszönte meg a díjat mindenkinek, aki támogatta őt. Odalépett hozzá a tavalyi győztes, hogy átadja a koronát. Ahogy az egykori királynő a fejére tette a koronát, majd odahajolt hozzá, hogy megpuszilja, a fülébe súgta:

- Semmi sem ugyanaz többé…

- Tudom - felelte halkan az új királynő.

A kezébe adtak még egy hatalmas csokrot, majd a két udvarhölggyel összeálltak és pózoltak a fotósoknak. Bátran nézett farkasszemet a kamerákkal, az őt ünneplő tömeggel. Hiszen egész életében készült rá. És most itt van, amiről rengeteg hozzá hasonló lány csak álmodhat.

Ahogy lesietett a színpadról, rögtön lerohanták a riporterek. Nem volt kedve hozzájuk. Néhányuk kérdésére válaszolt, majd szerencséjére az egyik testőr és a menedzsere elvitték az öltöző felé. Ott már várta a többi lány. Gratuláltak neki mindannyian, volt aki szívből, volt aki csak udvariasságból. De nem baj, így kerek a világ. Még egyszer végignézett rajtuk. Ők már az estét záró exkluzív partyra készülődtek, ahol természetesen neki is ott kellett lenni.

- Brett kérlek, kísérj fel a szobámba - súgta a testőr fülébe.

- Hová mész Michelle? - kérdezte az anyja és egyben a menedzsere.

- Csak a hotelszobámba. Kell egy pár perc nyugi. - felelte röviden.

- Értem. Menj csak.

A testőr felkísérte a szobája ajtajáig, de mielőtt bement, elküldte őt is. Senkit nem akart a közelében tudni. Belépett a hotelszobájába. A szobalányok napközben bevetették az ágyat, más nem változott. Legalábbis a szobában. Körülnézett. Minden ugyanaz, mint reggel volt. Csak ő nem. Valami történt. Valami, ami miatt már soha többé nem lehet az a lány, aki előtte volt.

Belenézett a tükörbe. Más talán egy gyönyörű fiatal lányt látott volna estélyiben, kisminkelve, belőtt frizurával, akit most választottak a világ legszebb nőjének. De ő csak nézte a tükörképét és a könnyei áztatták az arcát. Ahogy letörölte, elkenődött a sminkje, amit előtte hosszú percekig készítettek. A fejéhez nyúlt, hogy levegye a koronát, ám ahogy kihúzta a hajából, gyönyörű kontya is szétcsúszott. A kezében tartotta és nézte. Nézte, és visszagondolt arra az útra, amin idáig jutott. Eszébe jutott az apja, aki igazából soha nem volt vele, mert amint tudott, lelépett. Az anyja, akitől mindig azt hallgatta, mennyit küzdött azért, hogy ő idáig jusson. Holott talán ez nem is igazán az ő álma volt, hanem az anyjáé. A barátai, akik most talán a tévében nézték őt. De az is lehet, hogy éppen valahol máshol vannak. Talán a régi parkban bandáznak. Vadak, szabadok, élvezik az életet. A fiú, akit szeretett és aki talán nem csak a külső szépségét szerette benne. De nem lehetett vele. Az anyja szerint csak hátráltatta volna a karrierjét.

És itt van ő, ennek az útnak a végén. Mindene megvan, amiről más lányok csak álmodnak: Pénz, siker, csillogás, címlapok. Ám egyvalami nincs, azt elvesztette. Hogy hol, már ő maga sem tudta. Talán még a legelején, mikor belevágott. Talán útközben. De az is lehet, hogy éppen ebben a percben vesztette el. Az esélyt egy boldog életre.

Ahogy farkasszemet nézett a tükörképével, újra maga előtt látta azt az őrült tinit, azt a vadóc, nagyszájú, szabad, magabiztos lányt, aki évekkel korábban volt. Görcsös, szorító fájdalmat érzett a mellkasában. Tudta, csak egy módon csillapíthatja. Elővette a bőröndjét és keresgélni kezdett benne. Végül megtalálta azt, amit keresett. Egy kis doboz, tele fájdalomcsillapítóval, amit a fél évvel korábbi vállsérülése miatt kapott. Levette a tetejét. Egy egész doboznyi tabletta volt benne, pont elég.

Eltette a bőröndöt, majd az ágyra ült. Közben ismét szembe találta magát a tükörképével, ami mintha most önálló életre kelt volna, olyan nyugodtan mosolygott vissza a lányra. A lány pedig ugyanolyan nyugalommal ült az ágy szélén, ahogy egyesével bevette a tablettákat. A dobozra ugyan rá volt írva, hogy csak naponta egyet lehet bevenni, de ez akkor már nem számított. Mint ahogy az sem, ami lent várt rá. A minibárból már korábban kivett egy üveg Jack Danielst. Lecsavarta a kupakot és beleivott. Úgy érezte, égeti a torkát, de mégis olyan édes volt számára. Nem telt sok időbe és megitta az egészet. Már érezte a gyógyszerek és az ital együttes hatását, de elbotorkált a minibárhoz és elővett egy másik üveg Jacket. Ezt is meghúzta. Érezte, ahogy egyre inkább hatalmába keríti a csalóka mámor, mely még így is jóval őszintébb, mint az a világ, ami kint várja. Az ágy szélén ült, vele szemben a tükörképe. Szembenézett vele, még egyszer. A gyönyörű sminkje szétkenődött, haja tincsekben lógott, ám a kezében még mindig ott volt a királynői korona. Ekkor elmosolyodott.

- Live Through This, Miss World! – nevetett fel keserűen, majd megitta az utolsó korty Jacket és az üveget a tükörbe vágta. Már nem érdekelte, ki hallotta a csörömpölést. Számára megszűnt a világ. Feltette a koronát és elfeküdt az ágyon.

-Michelle! - kopogott az ajtón a menedzser. - Mindenki csak rád vár! Michelle, nyisd ki! Hallod?! Kislányom, ha nem nyitod ki, betöröm!

Ám nem jött válasz. Az anya elővette a telefonját és felhívta lánya testőrét. Ahogy ő megérkezett, együtt törtek be a hotelszobába. A királynő ott feküdt az ágyon, estélyiben, koronával a fején. Holtan.

Ajánló - Vuk, a Vad Negyed lánya

Ebben a kis bejegyzésben szeretnék egy olyan valakit bemutatni, aki rengeteget jelent nekem. Nem csak, mint író, hanem, mint barátnő és lelki társ. Ismerjétek meg Vikit, vagyis Vukot.
Úgy öt évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Facebookon, mint Hooligans rajongók. Eleinte még úgy nem nagyon beszélgettünk, de ott voltunk egymásnak az ismerősök közt. Aztán valami történt. Egy kommentáradat folytatásaként elkezdtünk beszélgetni egymással, majd Viki elkezdett mesélni egy akkor készülő projektjéről, Hooligániáról. Mivel én már ekkor aktívan írtam, így véleményért egyszer elküldte nekem az akkor még félkész művet, amit én első olvasásra imádtam. Aztán szóba került más is. Aztán úgy alakult, hogy mindketten kicsit megzuhantunk lelkileg. De hol Facebook chaten, hol MSN-en megosztottuk egymással a bajainkat, bátorítottuk egymást. Végül Vuk részben az én hatásomra (megmutattam neki a Vadvirágot) átváltozott vadóccá. Azon bizonyos kaposvári Szilveszteren pedig végre személyesen is találkoztunk. Azta, de rég volt... De sosem felejtem el, ahogy felkaptam a hátamra és körbeszaladtam vele a téren. Aztán elvonultunk egy üveg boroskólával és a csillagos ég alatt dőlt belőlünk a hülyeség...
Később kicsit kevesebbet beszélgettünk ugyan, de a kapcsolat megmaradt. Aztán úgy két éve, Vuk elindította saját, Imák a Vad Negyedből címre keresztelt blogját. Ez egy utalás egyik kedvenc dalára, a Wild Side-ra, a Mötley Crüe-tól. És igen, az ő novellái is rendkívül komorak és sötétek, sőt néhol talán elmebetegnek tűnnek, de pont ez a jó bennük. Az írás mellett aztán 2013 őszén Vuk megalapította a Magyar Glam Rockerek Közösségét, hogy összegyűjtse a magyar glamstereket. Valamint tavaly elindult a Rockvilág.hu internetes rockrádióban saját, Glamblokk nevű műsora. Bár elég ritkán jelentkezik új adással (momentán leköti az érettségi), mégis jó móka hallgatni.
Íme néhány elérhetőség:
A blog, ahol Vuk novelláit olvashatjátok: Imák a Vad Negyedből
A glam közösség: Magyar Glam Rockerek Közössége
Vuk rádióműsorát itt hallgathatjátok: Rockvilág.hu
A Glamblokk Facebook oldala: Glamblokk - Rockvilág.hu
És végül Vuk Ask.fm oldala: Vuk
Az utóbbi másfél évben pedig ismét többet beszélünk Vikivel és már nagyon érik egy újabb találkozás.

Ajánló - Flex Hartzler

Most egy olyan fiatal író-költőt szeretnék bemutatni nektek, akit ugyan csak kb. másfél éve ismerek, de kivívta az elismerésemet. Ő Flex Hartzler.
Ha jól emlékszem, úgy 2013 őszén találkoztam először a nevével Facebookon, a Magyar Glam Rocker Közösség oldalán, melynek vezetője, Vuk mindkettőnkek nagyon jó ismerőse, sőt barátja. Nem emlékszem már pontosan, hogy is lettünk ismerősök, de arra igen, hogy Flex ajánlotta nekem az Oberon Magazint, ahová ő is rendszeresen ír. Kíváncsiságból elkezdtem olvasgatni a verseit és a cikkeit és azt kell mondjam, meggyőzött. A versei ugyan elsőre talán sötétek, horrorisztikusak, netán elmebetegnek tűnhetnek, de pont ettől jók. Mert másabbak, mint az én írásaim, amik elég vidám hangvételűek. Jó, tegyük hozzá, engem pont azért szeretnek, mert még ha össze is csapnak a fejem fölött a hullámok, akkor is megmarad az életkedvem. Ha máshol nem, hát az írásaimban.
Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, ITT olvashatjátok Flex bemutatkozását és a Magazin oldalán eddig megjelent írásait. Valamint lájkoljátok az Oberon Magazin Facebook Oldalát. Magam részéről annyit fűznék hozzá, hogy bár Flex és én még személyesen nem találkoztunk, remélem mégis hamarosan sort kerítünk rá. Egy-két Somersby kíséretében. ;)

Megvan!

Szülinapom után egy kicsit eltűntem, de azért Facebookon fellelhető voltam. Na jó, az ajándékba kapott bor is megtette a hatását... Mindenesetre nagyon örültem, hogy annyian felköszöntöttek, amennyien. De talán a legjobban annak a videónak örültem, amit Répytől kaptam, a közös képeinkből, hozzá az egyik kedvenc dalommal (Hooligans - Annyi minden vár)
Na de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy még május 12-én túlestem a már említett pótvizsgámon, ami miatt kénytelen voltam kihagyni a szülinapi bulizást (vizsgadíj). De hétfőn kaptam egy SMS-t a sulitól, hogy sikerült a vizsgám. Mondanom se kell, hogy ez azóta is kihat a hangulatomra. Igaz, sokat erre sem tanultam, meg miközben írtuk a dolgozatot, állandóan segítettünk egymásnak. De a fontos az, hogy megvan. A bizonyítványra még várni kell egy kicsit, majd szólnak, mikor mehetek érte. És onnantól hivatalosan is bérügyintéző vagyok.
De ha már végleg vége a sulinak, szóljon most Alice Cooper ideillő dala, a School's Out...

Ez a nap is eljött...

2015. május 13. Kőkemény negyed százada annak, hogy a békéscsabai Réthy Pál kórház egyik szülőszobájában felsírt egy alig ötven centis, alig három kilós, barna hajú, barnás-kékes szemű kislány. Igaz, akkor még az volt a legnagyobb gondom, hogy milyen barátságtalan körülöttem minden, meg hogy bassza a szemem a szülőszoba fénye. Ja meg hogy a szoros pólyában melegem van. Aztán teltek az évek, átestem néhány vidám, de leginkább rémálom szerű dolgon. Majd jött a gimi. Az a négy év, aminek a végére megtaláltam az utam. Aztán a többi néhány év, ami alatt felépítettem azt, akit most láttok. Külsőre-belsőre. Persze, így sem tökéletes, de dolgozom rajta.
És ha már eljutottam idáig, épp itt az ideje behúzni a féket és ünnepelni kicsit. Az ajándékba kapott üveg bort már kinyitottam és alaposan megcsócsáltam, szóval ha sok hülyeséget írnék, az azért van, mert üres gyomorra iszom. :D Nem tehetek róla, isteni bor.

A bor mellé meg jöhet némi zene. Csak a szokásos: Reckless Love, Santa Cruz, Mötley Crüe, Wildstreet, Hardcore Superstar. Vixen, Lita Ford, Joan Jett, Bon Jovi, Crashdiet, Billy Idol, Pretty Boy Floyd és igen... Hooligans. Mert "Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam."
Most nem linkelem mindet, csak egy dalt. Azt, ami az első zenei emlékem még két-három éves koromból. Vagyis az első olyan zene, amire tisztán emlékszem akkorról. "What's Up?" by 4 Non Blondes.

Boldog Szülinapot, Kat! :)

Különcnek lenni életstílus?

Nekem legalábbis mindenképpen az. Hiszen, mint az sokan tudjátok, tökmindegy, milyen társaságban vagyok, valahogy mindig kilógok a sorból.
Régen elég sokat szenvedtem, mert az osztálytársaim szinte szó szerint kiutáltak maguk közül, pont azért, mert én más voltam, nem álltam be birkaként a sorba. A gyerekek és a kamaszok hihetetlen gané módon képesek viselkedni azzal, aki kilóg a sorból. Sokáig azt hittem, bennem van a hiba és próbáltam legalább részben olyan lenni mint ők, több-kevesebb sikerrel. Aztán egy késő nyár reggelen a tévét nézve megcsapta egy dal a fülemet. Először csak a refrén fogott meg, annak is a szövege: "Miért adjam el a lelkem? Sosem volt eladó Ha már rossz helyre születtem Miért lennék jó?" Azt tudtam, hogy a Sugarloaf egyik daláról van szó, ám, hogy melyikről is, az csak kicsit később lett számomra világos. Ez volt a Vadvirág. Nem kellett hozzá sok idő és teljes egészében felfedeztem a dalt. Egyre többet hallgattam, dúdoltam, énekeltem, a szöveg pedig szép lassan az életstílusommá vált. Elhatároztam, hogy ha már úgyis mindenki bolondnak tart, akkor már csak azért se leszek normális. Sokkal inkább különc, őrült, talán még extrém is, kívül-belül. Utóbb mégis inkább akkor jött elő, mikor 15 évesen felfedeztem a glam rockot, hála a Disco Expressnek, ami ugye aztán hozta a többit. A többi már történelem.
De ha jobban megnézem, az idő mégis engem igazolt, hiszen húsz évesen végre megtaláltam azt a közösséget, akik szeretnek és elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok. Illetve, ha jobban meggondolom, ez több közösséget jelent. De legyek akár Hooligans rajongókkal, akár glamsterek közt, vagy Facebookon a Courtney Love rajongókkal, bár mindenhonnan kilógok egy picit, mégis tökéletesen érzem magam köztük. És ez a lényeg, nem?
Végezetül pedig szóljon most az a dal, ami akkor régen tíz és fél éve megváltoztatta az életem.

Koncertre azért megyek, hogy jól érezzem magam!

Egy ideje már érlelődik bennem ez a téma, de most végre eljutottam odáig, hogy ezt le is írjam. Öt év aktív koncertre járás (Előtte is voltam már néhányon) után azt kell mondjam, még mindig iszonyúan ki tudok akadni bizonyos embereken. Hogy milyen emberekről is van szó? Konkrétan azokról, akik beveszik magukat az első sorba, aztán egész koncert alatt csak állnak egy helyben, mint egy faszent, a kezükben telefonnal, vagy fényképezőgéppel, vagy kamerával. Ja, és ha mellette ugrálsz, bulizol, ahogy egy koncerten kéne, akkor te vagy a köcsög, mert belerondítasz. Arról nem is beszélve, hogy a készített fotókat-videókat leginkább csak egy szűk kör látja.
Hogy őszinte legyek, erre a dologra már "barátságom" is ment rá. Akik ismernek már nagyjából 4-5 éve, vagy kicsit kevesebb, azoknak nem nagyon kell elmesélnem a sztorit. Nem mondok most nevet, de páran úgyis tudják, kiről van szó. Szóval elegem lett abból, hogy nem tudtam mellette teljesen elengedni magam, mert arra kellett figyeljek, hogy ő tudjon mellettem fotózni. Meg még egyéb dolgok, most nem mennék bele. Oké, igen, a jelenlegi koncertes barátaim-ismerőseim között is többen vannak, akik koncert közben fotóznak, sőt, nagyobb, komolyabb géppel. És természetesen én magam is szoktam fotózni koncert közben. DE! Mi nem felejtjük el, hogy miért állunk be az első sorba. Pontosan azért, mert mi, ha nem is ugrálunk (ha épp fáj a lábunk), de tapsolunk, éneklünk, tehát lerí rólunk, hogy élvezzük a bulit. És nem zavar az, ha valaki mellettünk ugrál. Hiszen ez a természetes, fotózni inkább csak pihenésképpen szoktunk.
Ja és ami még szerintem idevág: A februári Hooligans koncert után kaptam egy kérdést Ask.fm-en, ami kicsit kivágta a biztosítékot. Mivel kb. azt éreztem ki a kérdésből, mintha nekem (Pont nekem) tudnom kéne, hogy a Hooliganses fiúk közül ki flörtöl a legtöbbet. Mi a franc vagyok én, kém? Nem azért járok a koncertjeikre, hogy utánuk kémkedjek. Oké, néha koncert után látok érdekes dolgokat, de azt megjegyzem magamnak. És nem vadászok az ilyen pillanatokra. Egyébként meg az se érdekelne, ha egy koncert után 10 nőt... Na, szóval értitek. Egy a lényeg: Én koncertek (És itt mindegy, hogy Hooligans, vagy valami más) alatt és után elsősorban BULIZNI szoktam. Hiszen ezért megyek oda.
Egy szó, mint száz: Ha mellém állsz koncerten, készülj fel rá, hogy ugrálni-tombolni-bulizni fogok melletted és NEM KÉREK ELNÉZÉST érte, ha belerondítok a fotódba-videódba. Ennyi.

A remény hal meg utoljára

Vagy, ahogy én mondanám: A reményhal döglik meg utoljára. Bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi majd' egy hónapban nem írtam ide szinte semmit, kivéve az Ask-ról bemásolt Kérdezz-felelek-et. De az a helyzet, hogy kissé megzuhantam az utóbbi időben.
Ennek legfőbb oka az, hogy a januárban eltervezett dolgokból szinte semmi nem akar összejönni. Főleg nem egy normális meló. Már szétszórtam egy rakat önéletrajzot és se egy telefon, se egy email válaszként. Még arra se méltatnak, hogy visszaszóljanak: "Bocsi, nem kellesz". Szóval vársz egy helyben, mert reméled, hogy válaszolnak. És emiatt aztán nem nagyon mersz máshol is próbálkozni. Háhh... Köszi. Aztán eltelik néhány hónap és az email fiókod tele van hülye reklámlevelekkel, vagy hívogatnak, hogy vegyél ezt meg azt. És csak nézel, mint a birka, hogy "egyébként honnan a faszból tudják ezek az elérhetőségedet?" Önként és dalolva adtad meg te magad, tehát baszhatod...
Néha elgondolkodom rajta, vajon miért futok neki bizonyos dolgoknak újra meg újra. Talán olyan hülye vagyok, hogy még mindig hiszek abban, hogy összejön. Vagy csak egyszerűen a velem született makacsságom az oka. Hogy "Basszátok meg, akkor is megmutatom, képes vagyok rá!" Szerintem pont ez a tulajdonságom tett azzá, aki ma vagyok. A történetet szerintem már kívülről fújjátok... Hogyan jöttem rá, hogy a hátránynak gondolt különcségem valójában előny. És a belsőmhöz igazodott a külsőm is. Na de megint elkalandoztam...
Lényeg az, amit már annyiszor mondtam, hogy "Annyi minden vár". De mert hétfőn írtam ezt a kis szösszenetet, stílusosan az egyik kedvenc Fight Club dalomat még ideteszem a végére, mert:
"Ez az átkozott világ
Néha túl sokat akar tőled
Megtör és térdre kényszerít téged
Tudod, hogy így van, mégis mindig újra kezded
De bármi is vár rád, te még úgy érzed, semmi nem ért véget"

Ui.: Ha a reményhal mégis megdöglene, a másik kedvencem, a "szarok rája" örök életű.

Kérdezz-felelek

Már több, mint két éve van Ask.fm oldalam, és a nagy kérdezz-felelek közben néha kapok elég érdekes kérdéseket. Íme egy kis válogatás, ami tavaly december óta gyűlt össze (Alá zárójelben még egy-két mellékes, ami időközben eszembe jutott hozzá):

1. Ha jégkrém lennél, milyen ízű lennél?
Tejszínes vagy málnás, vagy epres. Esetleg mangós. De nem túl édes

2. Milyen jó cselekedetet tettél ezen a héten?
Még a hét elején adtam pénzt egy utcazenésznek :)

3. Csipa miért ilyen SZEXI? ^^ :oo
Nem tehet róla, rockénekes :D

4. Melyik a kedvenc ünneped?
Szülinapom :D

5. Hogy fogod ünnepelni a Szilvesztert?
BP, Barba Negra, Kowalsky és Hooligans duplabuli *.* Alig várom!

6. szia! bezseléznéd a hajad úgy, hogy videót is csinálsz róla? :)
Nincs itthon hajzselém, lakkot és habot használok a hajamra :D Tupírhoz az kell :P

7. Hogyan fogod ünnepelni a következő szülinapodat?
Remélem, Roxette koncerten :D

8. Melyik a legfurább ruhadarabod?
Nem annyira maga a ruha fura, inkább az, ahogy viselem néha :D Egy piros hálóruci, amit nyáron bulizni is felveszek :P

9. Szerinted tényleg van globális felmelegedés? Mi lesz ennek a vége?
Lehet benne valami, mert az évszakok valahogy olyan nem az igaziak.

10. Szia mikorra várható a beszámoló?
Szia. Már nem sok híja van, elvileg ma kéne befejeznem, de mert másfél hetet mondtam, hétvégére tuti meglesz.

11. Hogy mész bele a medencébe?
Lassan :D

12. Szoktál zokniban aludni?
Télen, ha fázik a lábam

13. Nézel valamilyen sorozatot?
CSI, CSI:Miami, CSI:New York, Castle, Baywatch :D

14. Milyen ajándékot adtál valakinek legutóbb?
Karkötőket és nyakláncot, két barátnőmnek és az Ikertesómnak <3

15. Mit mondasz leggyakrabban?
Bealszom, b*meg! :P

16. https://www.youtube.com/watch?v=TcgykcASMeU jó ez :)
Jujj, Machine Mouse! *.* Gimis éveim egyik meghatározója :)

17. Melyik életkortól félsz a leginkább?
30. Onnantól már komolyodni kéne... De szerintem addig nem élek

18. Aludtál már el az iskolában?
Folyamatosan. Nyitott szemmel :D

19. https://www.youtube.com/watch?v=vBmF3P-jz40 10 pontos dal :)

Gyere, igyuk ki együtt a földgolyót

Az összes kocsmát és folyót... :D

20. Mi a kedvenc videojátékod?

Nem szeretem a videojátékokat

21. jó dal, nagyon megszerettem yakee da :)

Én már van 5 éve szeretem :D

22. hát én nemrég ismertem meg :)

De gondolom, egyből megszeretted :D

23. Rakj fel egy képet arról, aki vagy ami neked ösztönzést jelentett!

Az a 4 nő, akik minden lánynak példakép lehetnek. Vagányak, erősek, gyönyörűek, tehetségesek és saját maguknak köszönhetik a sikerüket. <3

24. Melyik glam metal csapatokat szereted a magyarok és a külföldiek közül??

Magyar: Disco Express (Nekik köszönhetem, hogy megismerkedtem a glammel), Atomic Playboyz, Redlight Slipper, Sniffyction, és a tribute-ök: Holiday Crüe KISS Forever Band, Where Is Cooper.

Külföldi: A Mötley Crüe az abszolút nagy kedvenc, de bejön az egész 80-as évekbeli hajmetál időszak. Még talán Lita Fordot és Vixent tudnám kiemelni. Az új generációból pedig a nagy kedvenc a Reckless Love, és a Wildstreet, de bejön a Crashdiet is.

25. Mennyi idő alatt alszol el?

Változó. Van, hogy 2 perc, van, hogy 3 óra

26. Rakj fel egy képet kedvenc filmszínészedről!

Carmen *.* Mert egy 160 cm magas nő is lehet szexi :D

27. Szereted a Green Dayt és a Guns n' rosest?

Ha olyan kedvem van, meghallgatom

28. Milyen eredményt érnél el egy énekversenyen?

Szerintem nem lennék győztes... Ahhoz el kell szívjak néhány doboz cigit

29. Rakj fel egy képet a kedvenc sci-fi szereplődről!

Nem nézek sci-fit

30. Dohányzol??

Ha buli van és piálok, jól esik 1-2 szál cigi, de amúgy nem. Szüleim cigiznek, 23 éve vagyok passzív dohányos :P

31. Mi a velemenyed Csipa uj hajarol?

Nem is figyeltem :D Amúgy meg az ő feje, ő hordja :D

32. Rocker vagy?

Annak tartom magam, még akkor is, ha más nem.

33. Milyen kulfoldi sztarokkal talalkoztal mar?

Majd fogok. A Santa Cruz zenekarral, áprilisban :D

34. Szereted a Queent?

Ha olyan kedvem van, meghallgatom :)

35. Imádom a válaszaidat:DD

Köszi :D

36. Melyik az az egy szó, amelyik a legjobban leírt téged.

Vadvirág

37. Csináltatnál bármilyen piercinget? Hova?

Piercinget nem, inkább tetkót

38. igen csúnya vagy :D

Azért sminkelek és fogyókúrázom :P

39. Nem vagy csúnya!!!!!!!!!!!!!!!! Ne foglalkozz senkivel. ;)

Túlzottan nem is törődöm vele. Amúgy a teljes harci díszemben tényleg nem vagyok csúnya :D

40. Az gáz ha nekem tetszik a Csipa?xd

Szerintem nem :D

41. http://www.nowmagazin.hu/?p=17896 >.<

Láttam, itt van rá a reakcióm: http://katglamdollvilaga.blogspot.hu/2015/02/kiakadtam.html 

42. Épp most olvastam. Teljesen igazad van. Tankcsapdát szereted? Ők a 9. helyen voltak.

Ha olyanom van, meghallgatom. Egyébként örülök, hogy nem csak én látom így a dolgot.

A mostani nagy kedvencről amúgy... http://katglamdollvilaga.blogspot.hu/2015/02/uj-project-reckless-love-hungary.html

43. Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha mondtak előtted?

Nekem mondták. Méghozzá azt, hogy Királyányt játszom...

44. https://www.youtube.com/watch?v=Os1biJHMOOw#t=86 épp ez a kedvenc számom:))

Én is nagyon szeretem, ezzel lopták be magukat a szívembe :))

45. Van ikertesod?:o

Van. Ő az <3

46. Nem is hasonlitotok xd

Attól még ikrek vagyunk :P

47. Ha az állatok beszélni tudnának, akkor mit mondanának nekünk?

Azt, hogy hülyék vagyunk

48. Egyáltalán vonzódsz a pasikhoz?

Igen. De komoly kapcsolat, mint olyan kizárva velük, mert képtelenek arra, hogy saját magukon kívül mást is szeressenek. De egy-két egyéjszakástól csak jobb nőnek érzem magam.

49. Ertelek Semmi kozom hozza, de en nem itellek el

"Ki követ, ki követ vet rám

Annak fájjon a hibám

Ki követ, ki követ vet rám

Annak azt mondom: Bye-Bye!"

50. Szereted az Alvin es a Mokusokat?

Időnként meghallgatom.

51. Próbáltál már valaha vegetáriánusnak lenni?

Szoktam néhány napos tisztítókúrákat tartani, mikor nem eszem húst és hasonlót. De az csak néhány napos

52. Divatos vagy?

Nem. Megvan a saját magam egyénisége, stílusa és csak azt veszem át, ami tetszik. Vakon követni a divatot birkaság.

53. Milyen volt a Barba Negra? Zsolti és Endi is kint volt? Hánykor?

Kibaszott jó buli volt! Naná, hogy kijöttek :D Kb. olyan fél egy körül...

54. https://www.facebook.com/csabaisorfesztival/photos/a.115147115240689.29007.104321896323211/779545815467479/?type=1&theater :D

Láttam :D De ha kőkemény áldozatok árán összejön a Novarock, akkor ez kimarad idén...

55. Szerinted melyik a legbotrányosabb öltözködés?

Amikor valaki mindenáron a legújabb divat szerinti márkás cuccokba öltözik, ami egyáltalán nem áll jól neki. Na, az katasztrófa.

56. Szerinted a te öltözködési stílusod elfogadható?

Szerintem abszolút. Legalábbis a hétköznapi. Az, hogy a "bulis" egyeseknek "extrém" netán "kurvás" de elég egyedi, az más kérdés

57. Hooligans koncertek alkalmával láttad már bármelyik zenekarból valót fiút flörtölni lánnyal?? :

Gyakran látom. De túlzottan nem zavar. Miért kéne?

58. Mit gondolsz azokról a rajongókról,akik közelebb állnak a fiúkhoz?

Ugyanúgy közülünk vannak, de nem irigykedem rájuk. Főleg, mert sokan kurvának tartják őket. Holott nem azok.

59. És szerinted ők miért kerültek közelebb hozzájuk?:P

Nem tudom. De nem is érdekel.

60. Ezen a képen úgy nézel ki mint egyy bekábítózott óvodás, aki éppen farsangra készül, és mindent magára rántott ami jelmez szerű... aztán meg belegyalt a 220-ba... érdekes namindegy....

Tupír és tiara nélkül... Amúgy meg hallottál már a Kinderwhore (gyermekprosti) külsőről?

61. Szerinted a fiuk közül ki szokott a legtöbbször lanyokkal flörtölni? :)

Mert szerinted pont azt figyelem? :P

(Hooligansékre gondolt a kérdező)

62. Jössz Holidayre márciusban?

Nem hinném, most április 5-re gyúrok (Santa Cruz)

63. Melyik hooliganses flortol a legtobbet?

Mi vagyok én, kém? Nem azért járok koncertre, hogy azt nézzem, melyikük mit csinál koncert után! Hanem azért, hogy jól érezzem magam.

64. Miert nem jo a symbol??

Nekem nem jön be. Amikor 4 éve ott jártam, az ottani "törzsközönség" tele volt sznob, kikent-kifent középkorú alakkal, akik úgy néztek ránk (farmer-fekete-stb) mint a véres rongyra.

65. http://ask.fm/Vadvirag/answer/124411305303 miből gondolja,h van neki? :D amúgy meg az ő dolga :D‎  "She is my drama queen"

Ennyi. Ha nagyon érdekelne, kideríteném, de NEM érdekel. Fikarcnyit se. Én csak egy rajongó vagyok, aki sokat jár koncertre és erről ír blogot.

66. Milyen nevet adnál következő/első kisállatodnak?

Ő lenne Princess *.*

67. Minek az a korona? Meg az a vörös kurvás rúzs? Nem vagy barbie baba! persze, hogy nm fog beléd szeretni egy férfi sem!

Nem is vagyok Barbie baba! A vörös rúzs meg nem kurvás. Nem fog... Ha nem tudja elfogadni hogy időnként ilyen a külsőm, akkor inkább húzzon el az életemből. A korona ezért van... (kép)

Mert "Az a lány vagyok, akit holtan akarsz látni..."

68. Melyik a kedvenc magazinod?

Most nincs. Gimisként a Popcornt szerettem :)

69. Rakj fel egy képet a kedvenc épületedről vagy szobrodról!

Keress rá, Csaba Center.

70. :D A Csaba Centert én is szeretem! :)

Néha uncsi, de egyáltalán örüljünk, hogy van pláza Békés megyében :D

71. véleményed Ricky Martinról?

Hmmm... Fénykorában falra másztam tőle (túl álompasi volt), de manapság már retro buliban el lehet hülyülni a dalaira.

72. Te hogy mered egyedinek nevezni magad mikor hírességeket koppintasz?

Még így is egyedibb vagyok, mert kilógok a sorból. Nem én vagyok az egyetlen, aki "hírességeket koppint" mégis ha ránéz az ember, azt mondja, egyedi. Mert képesek vagyunk a saját elképzeléseink alapján kialakítani "saját magunkat".

73. A Hooligans már ismer téged?

Legalábbis ha meglátnak, tudják, ki vagyok. Meg még jó néhányunkat, akik állandóan ott vagyunk koncerten.

74. Ha ismernek téged akkor a róluk szóló blogodat is ismerik???

Tudnak a beszámolós blogról, de szerintem nem olvassák

75. Coca Cola vagy Pepsi Cola? Miért?

Egyre megy, de csak vörösborral, vagy whiskeyvel :P

76. Szeretnél Enditől egy csókot? :D

Erre már csak azért se válaszolok!

77. Melyik a kedvenc whiskeyd?

A pasi, akiben még soha nem csalódtam :P

78. Régóta figyelemmel kísérlek minden platformon, És azt mondom: ne foglalkozz hülyékkel: csak így tovább! :) A rosszindulatú Uraknak és az irigy Hölgyeknek: a kutyák is mindig a riválist ugatják, illetve haragszanak arra a csontra, amit nem tudtak megrágni! ;) Jó csaj vagy! Nagyon is! ;) Üdv, Ric$

Köszönöm Ric$, eddig sem nagyon stresszeltem magam a sok hülyén. Nem lehet mindenkinek megfelelni, de akik szeretnek, azoknak jó vagyok így is. Igaz, már érik egy jó kis írás a http://katglamdollvilaga.blogspot.hu/ blogra :D

79. Miért kéne rád irigynek lenni? :D

Nem kéne. Főleg mert bárki képes arra, amit én megcsináltam. Hogy a különcségemet nem hibának fogtam fel, hanem pont ezt hangsúlyozom ki.

80. A te lelked milyen állat lenne?

Macska. Független, öntörvényű, de szeretni is tud

81. Miért is lenne az hiba?

13 évesen még azt hittem. Aztán 14 évesen egy késő nyári reggelen megcsapta a fülem egy dal. Sugarloaf - Vadvirág. A többi történelem...
(79. kérdés)

82. Sugarloaf? Dér Heni pont az egyik legpozőrebb ember akit valaha láttam. Most éppen a Nóta tv-n nyomja.

Nem is Heni miatt szerettem őket a legjobban, hanem még előtte, az "Era" korszakban. Nő a baj! album, Vadvirág, Hunny Bunny, Bárcsak lennék, Nikita stb. ezek a dalok.

83. Szia, az egyik baratnom egyik nap megy hooligans koncertre ... Na es az a terve, hogy amikor Csipahoz megy fenykepezkedni, akkor megcsokolja xd Szerinted mi lennne csipa reakcioja, velemenye?

Kérdés az, hogy egyáltalán el tudja-e kapni őt. Majdnem lehetetlen ugyanis. De azért sok sikert :D

84. Köszi, ezt megmondom neki. :D miért ne lehetne elkapni? Amúgy én nem járok hooligans koncertre, ezért kérdezném, hogy Csipa koncert után milyen? Vidám - Depis? Lehet e vele beszélgetni stb..

Mert koncert után majdnem mindig eltűnik. Igazából szerintem nagyrészt hangulatfüggő nála, hogy milyen, ha jó kedve van előjön, viccelődik és tök kedves, ha meg nem, akkor felszívódik. Tibi is eléggé változékony, van hogy tünemény, van, hogy egy díva. De Zsolti és Endi mindig tüneményesek *.*

85. Másokon a rövid vagy a hosszú hajat szereted?

Haj Forever! :P

http://www.tommy-gunn.com/wp-content/uploads/2013/05/11_04_29_eric_jayk-88104.jpg

86. Köszi az infókat.:D Azt véletlenül nem tudod, hogy Csipának miért van valamikor rossz kedve?:D Pár ismerősöm mondta már, hogy fura:D

Szívesen :) Nem tudni... Én azt mondom rá, h igazi Skorpió

87. Igen az..:D Amúgy, eddig egyszer voltam koncerten, akkor Endivel készítettem képet, és vele beszéltem, nagyon édes volt.:) Csipát pár percig láttam, de eltűnt.

De remélem, nem utoljára :)

88. Miben vagy nagyon gyatra?

Van néhány dolog. Pl. nem vagyok egy matekzseni. Kivéve ha a saját pénzemről van szó.

89. Hányszor nyomod ki az ébresztőt, mire felkelsz?

1-2. aztán a kávé illata kicsalogat :D

90. Mikor mész férjhez?:)

Szerintem soha az életben. Úgy értem, a házasság csak egy papír, nem attól lesz valaki boldog.

91. Melyik divatmárka nélkül nem tudnál élni?

Nem bírom a divatmárkákat, sose értettem miért lesz valami jobb ha rábasznak egy logót. Soha nem a márkát nézem, hanem azt, hogy el tudnám e képzelni magamon az adott cuccot. És ez a lényeg.

92. szimpatikus vagy<3:)

Örülök neki :)

93. A saját országodon kívül melyik a világ legjobb országa?

Egyértelmű, hogy Finnország. Kivéve januárban :D

94. Szerinted szép vagy?

Dolgozom rajta, hogy az legyek. Bár még egy mellműtét híja van...

95. Sok pasi udvarol?

Nem sok. De néha zavarba is jövök tőle.

Nos, eddig ennyi. Ha van további kérdésetek, nyúzzatok nyugodtan: http://ask.fm/Vadvirag Aztán ki tudja, lehet lesz még egy ilyen kis gyűjtemény :D

NEM tehetsz róla, tehetsz ellene!

Nemrég találtam Facebookon egy oldalt, ugyanezzel a névvel. Gondolom én, a pécsi rendőrség tavaly év végén napvilágra került "Tehetsz róla, tehetsz ellene" kampányára visszavágásként. A kampányhoz készített videókban ugyanis lányokat mutatnak, akik egy szórakozóhelyen csinosan, kisminkelve, néhány pohár után táncolnak, jól érzik magukat, majd nyissz és egy lány szétkent sminkkel, helybenhagyva. Megerőszakolták. Aztán valami duma arról, hogy "Tehetsz róla, tehetsz ellene".
Aha... Tehát, ha valaki miniszoknyát vesz fel, jól áll neki a smink, leküld néhány pohárkával, önfeledten bulizik, netán flörtöl/beszélget/táncol/csókolózik egy pasival, akkor már rögtön magának keresi a bajt? Akkor már meg lehet kettyinteni? Hát nem! Akarata ellenére senkit nem lehet szexre kényszeríteni! Épp elég baj, hogy ezt néhány aberrált állat nem képes felfogni. És még nagyobb baj, hogy legtöbbször az áldozat be van állítva hülye kurvának, mert úgymond "kiprovokálta". Na, ilyenkor van az az érzésem, hogy szívem szerint összes ilyen idiótának fűrésszel vágnám le a faszát és feldugnám a seggükbe. Mocskok. Az pedig még nagyobb baj, hogy a rendőrség is közvetve az elkövetők pártján áll, szintén az áldozatot beállítva hibásnak az öltözéke, viselkedése, vagy alkoholos befolyásoltsága miatt. Na de mi van, ha az áldozatot pont akkor kapják el, mikor épp a parkban fut melegítőben? Akkor ő is túl kihívó volt? Mondjuk pont pécsi rendőrségtől egy ilyen videó? Erre csak azt tudom mondani, hogy saját magukat köpték szemen. Kétszeresen is. Gondolom, sokan emlékeznek még Bándy Katára, akit egy buliból hazafelé menet kaptak el és néhány nap múlva holtan találták egy bozótosban. Pedig nem hinném, hogy ő bárkit is provokált volna bármivel. Vagy mondhatnám a polgármesterük, Páva Zsolt lányát is, akt szintén egy buli után támadtak meg, de ő megúszta néhány zúzódással. Érdekes, akkor nem merült fel, hogy az áldozatot hibáztassák.
Azt hiszem, én szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig akárhány buliban is voltam és egyedül, éjszaka csámborogtam az utcán, nem akart senki megtámadni. Igaz, olyan már történt, hogy bejelzett a fejemben a vészriadó. Október hajnal volt, a helyszín a Kelenföldi pályaudvar. Egy srác, látszatra tökrészeg, mellém ült a padon vigyorogva. Eleinte még úgy szóba is álltam vele, de aztán már kezdett idegesíteni dolog és inkább otthagytam, kimentem a buszhoz. Félig kijózanodva, fáradtan, még kevesebb türelmem van a hülyékhez. Na igen, csak a gyerek a buszmegállóba is követett. Hozzáteszem, egyáltalán nem voltam kihívóan öltözve, hosszú szaggatott farmer volt rajtam, tornacipő, meg őszi-téli kicsit bundás kabát. Közben beért a buszom, felszálltam rá és remélem, hogy a Keletibe nem fog követni a kisköcsög. Hát csak felszállt a buszra és jött velem a Keletiig. Ja, hozzáteszem, azzal, hogy megpróbáltam lerázni, sikerült lekésnem az első vonatomat haza. Ez még jobban felbaszta az agyam. Mikor még mindig nem akart eltűnni, végül ráüvöltöttem, hogy ha nem húz el, de kurva sürgősen, a rendőröknek szólok. Tudom, hogy balfasz banda, de elvileg az lenne a dolguk, hogy megvédjenek. Na, akkor végre elhúzta a csíkot. Persze lehet, hogy csak egy ártatlan részeg hülye volt és tényleg nem akart rosszat, de jobb félni, mint megijedni. Igaz, ütésre-futásra készen álltam, míg el nem tűnt.
Mindezek mellett azt mondom, minden lánynak szíve joga úgy öltözni, inni, táncolni, pasizni stb. ahogy csak akar, de amíg ilyen aberrált állatok szabadlábon mászkálhatnak, nem árt résen lenni. Íme azok a dolgok, amiket én szoktam alkalmazni.
1. Öltözködés: Ha ki is csípem magam, mindig igyekszem olyan ruhát választani, amiben szabadon mozoghatok. Például nem szűk miniszoknya, és minimális sarkú cipő, vagy csizma, ha futásra kerülne a sor.
2. Pia: Bevallom, szeretek inni, de sosem eszméletvesztésig. Mindenesetre jó, ha a társaságban van legalább egy józan. Italt idegentől csak úgy sosem fogadok el. Ha valaki meghív, ragaszkodom hozzá, hogy én is ott álljak a pultnál, mikor kikéri. Poharat kézből le nem teszek, csak ha üres (Ha beletesznek valamit, és baj történik, szinte lehetetlen bizonyítani a szándékosságot).
3. Mindig ott van a táskámban vagy a kabátom zsebében a kis flakon hajlakk. Paprikaspray helyett megteszi, a támadó arcába fújva, annyi időre megbénítja, míg el lehet futni.
4. Nem árt tudni néhány önvédelmi fogást. Nem kell fekete övesnek lenni ahhoz, elintézd a támadót, elég annyit tudni, hol vannak a testen azok az érzékeny pontok, ahová egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással harcképtelenné tudod tenni a támadót. Persze, ha a támadó késsel hadonászik, oda tényleg kell tudni néhány fogást, hogy elmenekülj.
Nem mondom, hogy ezek tuti tippek, mindenki maga döntse el, mit választ a saját maga védelme érdekében, de nekem eddig beváltak.
Visszatérve az oldalhoz: Arra kérnek minden szimpatizánst, hogy tegyen fel egy képet magáról a "A nem az NEM" szlogennel és hashtaggel. Nos, íme az enyém: Csak azért is egy ilyen képet választottam, hogy demonstráljam: Nem feltétlen a ruha tehet arról, ha valakit megtámadnak.

Ui.: Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet és vita kerekedik a dologból, de állok elébe.

Vége...

Február 20-án a szóbeli vizsgával véget ért az a kilenc hónap, melynek során a békéscsabai Perfekt, megpróbált belőlünk vállalkozási- és bérügyintézőket faragni. Több-kevesebb sikerrel. Elég érdekes egy nap volt, gondoltam, megosztom veletek.
Kezdődött az egész azzal, hogy reggel futottam egy sort a fél nyolcas buszhoz, mert attól féltem, hogy késésben vagyok. Ja, igen, tűsarkúban. :D Mert ha már vizsga, akkor csak kiöltöztem kicsit. Mire odaértem a Perfekthez, meg kiderült, hogy még korán is érkeztem. Na nem baj, jól van ez így is. Még vizsga előtt bejött hozzánk az igazgató és a vizsgabizottság egy negyedórás mondókával, aztán ha jól emlékszem, olyan kilenckor kezdődött a vizsga. Kétfelé osztottak minket annyiból, hogy négyen tételt húztak, négyen meg üzleti tervet védtek. Nem akartam az elsők közt menni, úgy voltam vele, hogy inkább a középmezőnyben megyek. Sokat erre sem tanultam, de reméltem, hogy valami jó tételbe húzok, amiről lehet dumálni. Végül úgy a harmadik kör táján úgy döntöttem, bemegyek. Sikerült úgy belehúznom a tételbe, hogy még beszélni is tudtam róla valamennyit, szóval lekuporodtam hátra és ami eszembe jutott, azt leírtam. A lapnak csak a felét írtam tele, de úgyis az a lényeg, hogy fejben mi van. Végül odaültem. Azt közöltem előre a vizsgabiztossal, meg az egyik tanárommal, hogy kicsit nyekergős lesz a hangom, de amit tudok, elmondom. A tételem egyébként a munka díjazásáról, meg az idő- és a teljesítménybér közti különbségről szólt, utóbbira tereltem végül a szót és majdnem mindig visszakanyarodtam oda. Mindegy volt, csak mondjak valamit róla. Végül mondták, hogy köszönik, elég, úgy néz ki, megvan.
Megkönnyebbülten jöttem ki a teremből, majd egy kis szusszanás után beálltam a másik terem elé, ahol az üzleti tervet kellett védeni. Ettől nem paráztam nagyon, főleg, mert ott volt pendriveon a prezim puskának. Mikor bementünk a terembe, kézhez kaptuk a kinyomtatott üzleti tervünket, hogy lapozzuk át felkészülés gyanánt. Még jó, hogy gyorsított vizsga volt és nem kellett felolvasni az egészet, csak bemutatni a prezi segítségével. Én egyébként egy dark ruhaüzletről készítettem üzleti tervet (A két vizsgafelügyelő enyhe sokkot is kapott a háttérképtől), arról meg amúgy is tudok beszélni, mert imádom az ilyen öltözködést. Végül úgy kb. a prezi 6. diájáig jutottam, azt mondták, köszönik, megvan. Még szerencse, a pénzügyi részről nem nagyon tudtam volna dumálni.
Miután visszamentem a gyülekezős terembe, lehuppantam a helyemre kifújni magam. Közben Icus és Adri elkezdtek mindent és mindenkit fotózni, hogy megörökítsék az utolsó napot. A mókából én se maradtam ki, csak pózolás előtt még a szájfényt lecseréltem vörös rúzsra. Miután mindenki levizsgázott, újra összegyűltünk abban a teremben, ahol tételt húztunk és jött a bizonyítványosztás. Igaz, csak a csapat egy része kapta meg átmenetileg a bizonyítványát, mert még fel kell küldeni az összeset Pestre valamiért, aztán úgy vissza. Mi meg, akiknek nem jött össze az írásbeli, vagy a gyakorlati... Majd májusban pótvizsga. Most azért beadtam a jelentkezési lapot a pótvizsgára.
Miután a vizsga hivatalosan is véget ért, az egész csapat útnak indult és átmentünk a Halászcsárdába, bankettet tartani. Leültünk a nagy asztalhoz, és elsőnek is mindenki kért valami ihatót. Mikor az megérkezett, ha jól emlékszem, Icus mondott egy tósztot, ami után koccintottunk. Ernával egy ideig gondolkoztunk rajta, mit kéne enni, végül Dia és Erika mondták, hogy négyen üljünk össze és rendeljünk egy Csárdatálat, mert az úgyis 4 személyes. Na igen, csak mikor kihozták, akkor lestünk elég nagyot, olyan mennyiségű kaja volt rajta. Mivel elég éhes voltam, úgy gondoltam, bírok én enni. Főleg, miután előkerült egy üveg bor is. amit így csoportilag ittunk. Elég jó bor volt, gyorsan megéreztem a hatását. A kaja ellenére is. Na jó, nem szépítem, enyhén sikerült becsípni, főleg úgy, hogy még egy Jack-kólát is leküldtem. Szerintem az egész tanfolyam alatt nem nevettünk annyit, mint akkor, mert addigra már mindenkiből dőlt a hülyeség. Legalábbis, aki maradt, mert közben mindenki szép lassan elszivárgott, ahogy ment a busza-vonata.
Valahogy öt óra után lehetett, mikor egy csapatba verődve elindultunk a buszállomáshoz, Heni, Erika, Piroska, Dia, Krisztián, Erna meg én. Útközben is beszélgettünk, meg nevettünk, illetve hát én kihúztam magam ez alól, mert elég fáradt voltam és szörnyen fájt a lábam a magassarkútól. De azért így is eljutottunk a buszállomásig. Meg aztán még haza is. Itthon meg várt az ágyam.
Hát vége... Kilenc hosszú hónap után eljutottunk oda, hogy végigvergődve együtt jó néhány akadályon nem csak egy összedobált csoport lettünk, hanem CSAPAT. Természetesen tartani fogjuk a kapcsolatot, vagyis remélem. És bármi lesz is, az én emlékeimben tuti ott maradtok!

Egyszóval KÖSZÖNÖM az elmúlt hónapokat, meg, hogy elviseltétek a hülyeségem! Igaz, hogy május 12-én még pótvizsga, de az is meglesz.