NEM tehetsz róla, tehetsz ellene!

Nemrég találtam Facebookon egy oldalt, ugyanezzel a névvel. Gondolom én, a pécsi rendőrség tavaly év végén napvilágra került "Tehetsz róla, tehetsz ellene" kampányára visszavágásként. A kampányhoz készített videókban ugyanis lányokat mutatnak, akik egy szórakozóhelyen csinosan, kisminkelve, néhány pohár után táncolnak, jól érzik magukat, majd nyissz és egy lány szétkent sminkkel, helybenhagyva. Megerőszakolták. Aztán valami duma arról, hogy "Tehetsz róla, tehetsz ellene".
Aha... Tehát, ha valaki miniszoknyát vesz fel, jól áll neki a smink, leküld néhány pohárkával, önfeledten bulizik, netán flörtöl/beszélget/táncol/csókolózik egy pasival, akkor már rögtön magának keresi a bajt? Akkor már meg lehet kettyinteni? Hát nem! Akarata ellenére senkit nem lehet szexre kényszeríteni! Épp elég baj, hogy ezt néhány aberrált állat nem képes felfogni. És még nagyobb baj, hogy legtöbbször az áldozat be van állítva hülye kurvának, mert úgymond "kiprovokálta". Na, ilyenkor van az az érzésem, hogy szívem szerint összes ilyen idiótának fűrésszel vágnám le a faszát és feldugnám a seggükbe. Mocskok. Az pedig még nagyobb baj, hogy a rendőrség is közvetve az elkövetők pártján áll, szintén az áldozatot beállítva hibásnak az öltözéke, viselkedése, vagy alkoholos befolyásoltsága miatt. Na de mi van, ha az áldozatot pont akkor kapják el, mikor épp a parkban fut melegítőben? Akkor ő is túl kihívó volt? Mondjuk pont pécsi rendőrségtől egy ilyen videó? Erre csak azt tudom mondani, hogy saját magukat köpték szemen. Kétszeresen is. Gondolom, sokan emlékeznek még Bándy Katára, akit egy buliból hazafelé menet kaptak el és néhány nap múlva holtan találták egy bozótosban. Pedig nem hinném, hogy ő bárkit is provokált volna bármivel. Vagy mondhatnám a polgármesterük, Páva Zsolt lányát is, akt szintén egy buli után támadtak meg, de ő megúszta néhány zúzódással. Érdekes, akkor nem merült fel, hogy az áldozatot hibáztassák.
Azt hiszem, én szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig akárhány buliban is voltam és egyedül, éjszaka csámborogtam az utcán, nem akart senki megtámadni. Igaz, olyan már történt, hogy bejelzett a fejemben a vészriadó. Október hajnal volt, a helyszín a Kelenföldi pályaudvar. Egy srác, látszatra tökrészeg, mellém ült a padon vigyorogva. Eleinte még úgy szóba is álltam vele, de aztán már kezdett idegesíteni dolog és inkább otthagytam, kimentem a buszhoz. Félig kijózanodva, fáradtan, még kevesebb türelmem van a hülyékhez. Na igen, csak a gyerek a buszmegállóba is követett. Hozzáteszem, egyáltalán nem voltam kihívóan öltözve, hosszú szaggatott farmer volt rajtam, tornacipő, meg őszi-téli kicsit bundás kabát. Közben beért a buszom, felszálltam rá és remélem, hogy a Keletibe nem fog követni a kisköcsög. Hát csak felszállt a buszra és jött velem a Keletiig. Ja, hozzáteszem, azzal, hogy megpróbáltam lerázni, sikerült lekésnem az első vonatomat haza. Ez még jobban felbaszta az agyam. Mikor még mindig nem akart eltűnni, végül ráüvöltöttem, hogy ha nem húz el, de kurva sürgősen, a rendőröknek szólok. Tudom, hogy balfasz banda, de elvileg az lenne a dolguk, hogy megvédjenek. Na, akkor végre elhúzta a csíkot. Persze lehet, hogy csak egy ártatlan részeg hülye volt és tényleg nem akart rosszat, de jobb félni, mint megijedni. Igaz, ütésre-futásra készen álltam, míg el nem tűnt.
Mindezek mellett azt mondom, minden lánynak szíve joga úgy öltözni, inni, táncolni, pasizni stb. ahogy csak akar, de amíg ilyen aberrált állatok szabadlábon mászkálhatnak, nem árt résen lenni. Íme azok a dolgok, amiket én szoktam alkalmazni.
1. Öltözködés: Ha ki is csípem magam, mindig igyekszem olyan ruhát választani, amiben szabadon mozoghatok. Például nem szűk miniszoknya, és minimális sarkú cipő, vagy csizma, ha futásra kerülne a sor.
2. Pia: Bevallom, szeretek inni, de sosem eszméletvesztésig. Mindenesetre jó, ha a társaságban van legalább egy józan. Italt idegentől csak úgy sosem fogadok el. Ha valaki meghív, ragaszkodom hozzá, hogy én is ott álljak a pultnál, mikor kikéri. Poharat kézből le nem teszek, csak ha üres (Ha beletesznek valamit, és baj történik, szinte lehetetlen bizonyítani a szándékosságot).
3. Mindig ott van a táskámban vagy a kabátom zsebében a kis flakon hajlakk. Paprikaspray helyett megteszi, a támadó arcába fújva, annyi időre megbénítja, míg el lehet futni.
4. Nem árt tudni néhány önvédelmi fogást. Nem kell fekete övesnek lenni ahhoz, elintézd a támadót, elég annyit tudni, hol vannak a testen azok az érzékeny pontok, ahová egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással harcképtelenné tudod tenni a támadót. Persze, ha a támadó késsel hadonászik, oda tényleg kell tudni néhány fogást, hogy elmenekülj.
Nem mondom, hogy ezek tuti tippek, mindenki maga döntse el, mit választ a saját maga védelme érdekében, de nekem eddig beváltak.
Visszatérve az oldalhoz: Arra kérnek minden szimpatizánst, hogy tegyen fel egy képet magáról a "A nem az NEM" szlogennel és hashtaggel. Nos, íme az enyém: Csak azért is egy ilyen képet választottam, hogy demonstráljam: Nem feltétlen a ruha tehet arról, ha valakit megtámadnak.

Ui.: Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet és vita kerekedik a dologból, de állok elébe.

Vége...

Február 20-án a szóbeli vizsgával véget ért az a kilenc hónap, melynek során a békéscsabai Perfekt, megpróbált belőlünk vállalkozási- és bérügyintézőket faragni. Több-kevesebb sikerrel. Elég érdekes egy nap volt, gondoltam, megosztom veletek.
Kezdődött az egész azzal, hogy reggel futottam egy sort a fél nyolcas buszhoz, mert attól féltem, hogy késésben vagyok. Ja, igen, tűsarkúban. :D Mert ha már vizsga, akkor csak kiöltöztem kicsit. Mire odaértem a Perfekthez, meg kiderült, hogy még korán is érkeztem. Na nem baj, jól van ez így is. Még vizsga előtt bejött hozzánk az igazgató és a vizsgabizottság egy negyedórás mondókával, aztán ha jól emlékszem, olyan kilenckor kezdődött a vizsga. Kétfelé osztottak minket annyiból, hogy négyen tételt húztak, négyen meg üzleti tervet védtek. Nem akartam az elsők közt menni, úgy voltam vele, hogy inkább a középmezőnyben megyek. Sokat erre sem tanultam, de reméltem, hogy valami jó tételbe húzok, amiről lehet dumálni. Végül úgy a harmadik kör táján úgy döntöttem, bemegyek. Sikerült úgy belehúznom a tételbe, hogy még beszélni is tudtam róla valamennyit, szóval lekuporodtam hátra és ami eszembe jutott, azt leírtam. A lapnak csak a felét írtam tele, de úgyis az a lényeg, hogy fejben mi van. Végül odaültem. Azt közöltem előre a vizsgabiztossal, meg az egyik tanárommal, hogy kicsit nyekergős lesz a hangom, de amit tudok, elmondom. A tételem egyébként a munka díjazásáról, meg az idő- és a teljesítménybér közti különbségről szólt, utóbbira tereltem végül a szót és majdnem mindig visszakanyarodtam oda. Mindegy volt, csak mondjak valamit róla. Végül mondták, hogy köszönik, elég, úgy néz ki, megvan.
Megkönnyebbülten jöttem ki a teremből, majd egy kis szusszanás után beálltam a másik terem elé, ahol az üzleti tervet kellett védeni. Ettől nem paráztam nagyon, főleg, mert ott volt pendriveon a prezim puskának. Mikor bementünk a terembe, kézhez kaptuk a kinyomtatott üzleti tervünket, hogy lapozzuk át felkészülés gyanánt. Még jó, hogy gyorsított vizsga volt és nem kellett felolvasni az egészet, csak bemutatni a prezi segítségével. Én egyébként egy dark ruhaüzletről készítettem üzleti tervet (A két vizsgafelügyelő enyhe sokkot is kapott a háttérképtől), arról meg amúgy is tudok beszélni, mert imádom az ilyen öltözködést. Végül úgy kb. a prezi 6. diájáig jutottam, azt mondták, köszönik, megvan. Még szerencse, a pénzügyi részről nem nagyon tudtam volna dumálni.
Miután visszamentem a gyülekezős terembe, lehuppantam a helyemre kifújni magam. Közben Icus és Adri elkezdtek mindent és mindenkit fotózni, hogy megörökítsék az utolsó napot. A mókából én se maradtam ki, csak pózolás előtt még a szájfényt lecseréltem vörös rúzsra. Miután mindenki levizsgázott, újra összegyűltünk abban a teremben, ahol tételt húztunk és jött a bizonyítványosztás. Igaz, csak a csapat egy része kapta meg átmenetileg a bizonyítványát, mert még fel kell küldeni az összeset Pestre valamiért, aztán úgy vissza. Mi meg, akiknek nem jött össze az írásbeli, vagy a gyakorlati... Majd májusban pótvizsga. Most azért beadtam a jelentkezési lapot a pótvizsgára.
Miután a vizsga hivatalosan is véget ért, az egész csapat útnak indult és átmentünk a Halászcsárdába, bankettet tartani. Leültünk a nagy asztalhoz, és elsőnek is mindenki kért valami ihatót. Mikor az megérkezett, ha jól emlékszem, Icus mondott egy tósztot, ami után koccintottunk. Ernával egy ideig gondolkoztunk rajta, mit kéne enni, végül Dia és Erika mondták, hogy négyen üljünk össze és rendeljünk egy Csárdatálat, mert az úgyis 4 személyes. Na igen, csak mikor kihozták, akkor lestünk elég nagyot, olyan mennyiségű kaja volt rajta. Mivel elég éhes voltam, úgy gondoltam, bírok én enni. Főleg, miután előkerült egy üveg bor is. amit így csoportilag ittunk. Elég jó bor volt, gyorsan megéreztem a hatását. A kaja ellenére is. Na jó, nem szépítem, enyhén sikerült becsípni, főleg úgy, hogy még egy Jack-kólát is leküldtem. Szerintem az egész tanfolyam alatt nem nevettünk annyit, mint akkor, mert addigra már mindenkiből dőlt a hülyeség. Legalábbis, aki maradt, mert közben mindenki szép lassan elszivárgott, ahogy ment a busza-vonata.
Valahogy öt óra után lehetett, mikor egy csapatba verődve elindultunk a buszállomáshoz, Heni, Erika, Piroska, Dia, Krisztián, Erna meg én. Útközben is beszélgettünk, meg nevettünk, illetve hát én kihúztam magam ez alól, mert elég fáradt voltam és szörnyen fájt a lábam a magassarkútól. De azért így is eljutottunk a buszállomásig. Meg aztán még haza is. Itthon meg várt az ágyam.
Hát vége... Kilenc hosszú hónap után eljutottunk oda, hogy végigvergődve együtt jó néhány akadályon nem csak egy összedobált csoport lettünk, hanem CSAPAT. Természetesen tartani fogjuk a kapcsolatot, vagyis remélem. És bármi lesz is, az én emlékeimben tuti ott maradtok!

Egyszóval KÖSZÖNÖM az elmúlt hónapokat, meg, hogy elviseltétek a hülyeségem! Igaz, hogy május 12-én még pótvizsga, de az is meglesz.

Valentin nap kapcsán a szerelemről

Miközben ezeket a sorokat írom, éppen a Valentin napi Hooligans bulira készülök. Na igen, kibaszott Valentin nap... Amikor mindennek a hűdenagy szerelemről kéne szóljon... Haha. Vagy csak egy nagy giccshalomról. Mert szerencsére nem egyedül gondolom úgy, hogy ha szereti az ember a párját, akkor ne csak ezen az egy napon tegye, hanem egész évben. Ugyanez igaz a Karácsonyra is, amit egyébként utálok, mint a szart.
De ha már Valentin nap, akkor szerelem. Szerelem? Ám legyen. Jó, az ha van. Mármint ha van melletted valaki, akit szeretsz, és aki téged is szeret. Ez az ideális eset. De mi van akkor ha nem így van? Nézzük csak sorban: 1. Szereted, de ő észre sem vesz kb. Magyarul viszonzatlan az egész, és szenvedsz, mint egy kutya. 2. A fordítottja. Vagyis ő beléd van esve, te meg még ha kedveled is őt, pontosan tudod, hogy ez NEM szerelem. És emiatt érzed szarul magad. Talán belemész vele mégis, hogy ne maradj egyedül, vagy, hogy ne bántsd meg. De ez óriási baklövés. Mert valójában nem vagy belé szerelmes és lehet, hogy soha nem is leszel. De megalkudtál. Átbasztad saját magad. És az, hogy vele vagy, nehogy megbántsd, mert különben meg "olyan kedves, meg aranyos..." Bla bla bla... Így bántod meg őt a legjobban, mert elhiszi, hogy tényleg ugyanazt érzed, mint ő. De nem. Ahelyett, hogy szemtől szembe megmondanád, ne várjon többet annál, amit adhatsz neki, te szépen fogod a nagy kést és a hátába vágod. Meg még meg is forgatod benne. Mert ha elmondod, te mit érzel, talán nehezen is de lenyelné a békát és lehet, egy nap megköszöni, hogy őszinte voltál vele. De ha hallgatsz és utóbb derül ki a dolog, garantálom, hogy ez szögesdrótként fogja szúrni mindkettőtök pici szívét.
Na és akkor én meg a szerelem. Tapasztaltam már mindhárom verziót. Az elsőnél (ez kölcsönös volt) végül sajnos az egó erősebb volt. A második... Az viszonzatlan volt. Meg ugyanúgy volt már olyan is, hogy kimondtam: Bocsi, nekem ez nem megy. Mert tényleg nem. Nem vagyok hajlandó idegronccsá válni, pont emiatt, mikor annyi minden van, ami miatt rághatnám a körmöm. Majd ha már kipipáltam ezt-azt, akkor talán. Meg amúgy is, úgy kurva őszintén: Szerintem NEM LÉTEZIK az a pasi, aki bármiért is belém szeretne. Vagy ha rájön, hogy a formás lábam, a vörös rúzsom és a nagy szőke hajam mögött egy totálisan őrült nő van, aki csakis a saját feje után megy, és a barátnői mindig fontosabbak lesznek neki, mint bármilyen faszi, úgyis elhúzza a csíkot. Mindegy, legalább tudom, hogy nem szívat, mert azért meg megfojtanám.
Szóval nálam a Valentin nap általában arról szól, hogy egy jót bulizunk a barátnőkkel. Ja, az már részletkérdés, hogy két éve hagyományosan Hooligans koncerten a Barba Negrában... Bár egyszer már jó lenne Holiday Crüe-n. Csak akkor a Valentin napból igencsak Nyalentin nap lenne. De nem baj, olyan is kell néha. És hogy stílusosan zárjam soraimat, jöjjön most egyik kedvenc reggeli dalom, a Disco Express SzerLM című dala.

"Szerelemből nem lett semmi még
A szerelemtől nem lett senki szép
A szerelemtől nem kell semmi már nekem..."

Nem mindig megy minden simán....

Ahogy ezt ma is tapasztaltam. Ugyanis felhívtam a Perfektet (sulim) megérdeklődni, hogy mi lett a vizsga eredménye. Nos: A gyakorlati rész, vagyis a gépi könyvelés, az adóbevallás és a bérszámfejtés jól sikerült, ám a bérügy elméleti része és a TB nem. Konkrétan megvágtak. Mondjuk sejtettem, hogy nem valami jó, talán ott bujkált bennem az is, hogy a TB írásbeli nem sikerül. De a bérügynél jobb eredményre számítottam. Mindegy, májusban pótvizsga. Ja meg 20-án szóbeli, azon nem kéne elhasalni. Magam részéről, amit tudok, meg is teszek az ügy érdekében. Csak előbb még borulni fog a bárpult, az asztal, a szék, meg én is. Merthogy Hooligans Valentin buli a Barba Negrában, hagyományt teremtve, már a 3.

Hogy aztán mi lesz? Nos, babonából egyelőre nem csicseregnék el semmit, de ha minden igaz, a szülinapomig megvalósítandó Tervekből ismét kipipálhatok valamit.

Túl az írásbelin

Kedden túlestem a hónap első nagy megpróbáltatásán, az írásbeli és a gyakorlati záróvizsgán. Hol is kezdjem? Mondjuk rögtön ott, hogy be akartam érni reggel fél nyolcra, ám ebből lett öt perc késés. Ami miatt persze már csak az első sorban jutott hely a teremben. Na mindegy, puska nélkül is majd csak megy valahogy. Háromnegyedtől a szokásos adminisztráció, elkérték a személyinket, ülésrend stb. Aztán bejött az igazgató, elmondta a mondókáját és végül öt perc csúszással kezdtük a vizsgát, 8.05-kor.
Elsőnek a bérügy feladatlapot kaptuk meg, egyből beleestem fejjel. Az elméleti részét átlapoztam, ami kapásból eszembe jutott, azt beírtam, aztán a végére ugrottam, a számolós részhez. Arra van mindig a legtöbb pont, ha az megvan és jó, már majdnem kettes, a maradékot meg a többiből össze lehet szedni. Számolás megvolt, jöhetett az elmélet. Kb. a feléhez szerintem lövésem nem volt, mert a sokktól azt is elfelejtettem, amit tudtam. De már szóltak a nénik (vizsgafelügyelők) hogy negyed óra van még hátra. Amit tudtam, odafirkáltam és két perccel a vége előtt sikerült beadnom. Végre szünet, gondoltam. Oké, hogy kimentem a folyosóra, de az energiaitalomat csak félig sikerült meginnom, már mehettünk is be, mert kezdődött a TB vizsga. Na, ez már jobban feladta a leckét, mint a bérügy, de egye fene, megcsináltuk.
Miután beadtam a feladatlapot, egy hosszabb szünetünk jött a gyakorlati vizsgák előtt. Meg végre lett időnk bekapni pár falatot. Leraktam a cuccom a gépteremben és leszaladtam kajáért. Igaz, mire visszaértem, alig volt időm megenni, mert már kezdődött a könyvelős feladat. Ettől nem igazán féltem, mert a tanárnőnk, akármilyen harapós is, gyakoroltatta velünk annyit a gépi könyvelést, hogy tudtam, ha nem is lesz tökéletes, de egy hármas talán megvan. Na persze mi is lenne, ha minden simán menne... Mikor belelapoztunk a feladatba, akkor láttuk, hogy a begyakorolt naplófőkönyv helyett pénztárkönyvbe kell könyvelni az egészet. Na, itt kiakadt a csoport, teljesen jogosan, de a tanárnőnk, aki még vizsga előtt bejött hozzánk biztatásképpen, mondta, hogy könyveljünk úgy, ahogy gyakoroltuk. Ez a rész még ment is, ám a végén a bérfeladást kontírozni is kellett. Háhh... Kösz, november óta a kontírszámok felét elfelejtettem, mert nem használtuk.
Szünetben bekaptam pár falat sütit, amit az egyik csoporttársam, Icus csinált (Isteni finom volt, össze is pusziltam érte) majd megint egy 5-10 perc után jött az adó feladat. Vagyis egy gépjárműadó meg egy SZJA bevallás elektronikusan, ezt meg pont a vizsga előtt egy-két nappal gyakoroltuk, szóval nem volt para. Annyira. Inkább az, hogy itt-ott belekavarodtam, mert nem voltam benne biztos, hogy jót írok. Mindegy, lett, amilyen lett.
Az utolsó feladat a gépi bérszámfejtés volt. Na, itt viszont mindenki a legjobbakat remélte, mert ezt alig tudtuk gyakorolni. Ahhoz képest, még én is meglepődtem magamon, mert ezt sikerült a leggyorsabban megcsinálnom. És még jó is lett. Mikor lementettem a feladatot és leadtam, elköszöntem a többiektől és leléptem. Itthon meg ágynak estem és a délután többi részét átaludtam.
És akkor az esélylatolgatás: A bérügy írásbeli részén szerintem átmentem (A nagyja pontokat összeszedtem számolásból). TB? Szerintem az, ami a leginkább rezgős. De reméljük a legjobbakat. A gyakorlatiaktól nem félek, szerintem jók lettek. Főleg úgy, hogy nem az ötösre játszottam, Így hát nincs más hátra, mint várni az SMS értesítést az eredményről és megcsinálni szóbelire az üzleti terv (vizsgadolgozat) védéséhez a prezit. Hajrá!

Kiakadtam...

A most következő sorokat a harag íratja velem, szóval bocsánat, ha nem igazán lesz szalonképes. Mindegy, a billentyűzet eltűri. Szóval... Pont ma délután került a szemem elé egy cikk, amely címe szerint a 10 legnagyobb magyar zenei ízlésrombolót gyűjti össze. Na oké, eddig még nem is lenne vele semmi baj. Még azzal sem, hogy a kedvenc bandámat, a Hooliganst hozza az első helyre. Ízlések és pofonok. Ám az indoklás eléggé kibaszta nálam azt a bizonyos biztosítékot. Ugyanis tele van erős túlzásokkal és értelmetlen fikázással. Például egyenesen Kozsó bácsi teremtményeinek nevezni őket szerintem tényleg túlzás. Mondjuk aki példának nem is tudja tőlük felhozni, csak a Királylányt, és azt is csöpögős dalnak titulálva... Holott, ha egy kicsit is a szöveg mögé nézünk, talán talál mögötte az ember egy kis iróniát. Na mindegy. De azért a cikk írójától megkérdezném: Egyáltalán belehallgatott már a Hooligans első három albumába, vagy tudna sorolni még néhány dalt a legismertebbeken kívül? Olyat, amit csak azok ismernek, akik koncertre járnak (mint például én és a barátaim). Mert ha nem, akkor erősen ajánlanám neki, hogy vegye elő azt a bizonyos három albumot, meg menjen el egy koncertre, csak, hogy lássa, mi megy ott. Akkor talán nem írna ilyeneket.
Magam részéről egyébként már megszoktam, hogy ha azt mondom, szeretem a Hooliganst, húzzák páran a szájukat rá, hogy nyálas, meg tinilányoknak való, stb. stb. De nem érdekel, mert nekem a tinikoromat jelentik a Kánaán, Szenzáció, Vírus, Bohémélet és Privát Mennyország albumok. A koncertek pedig egy-egy remek alkalmat egy jó bulira és találkozni a barátaimmal. És pontosan ez az, amiért szeretem a Hooliganst. Ez a laza, bulis, életigenlő érzés, ami árad a zenéjükből mind albumon, mind élőben. Na, erről ennyit. A végén azért még hadd szóljon A vér nem válik vízzé, mert szerintem pont idevág:

Új project - Reckless Love Hungary

Szombat este, chatelés közben ismét felmerült egy átmenetileg jegelt tervem. Ugyanis tavasz óta ötleteltem rajta, hogy csinálok egy magyar nyelvű rajongói oldalt a kedvenc finn zenekaromról, a Reckless Loveról. 2013 őszén ismertem és szerettem meg a bandát, hála a Magyar Glam Közösségnek. Ami megtetszett bennük, hogy nem az a sötét, komor rockzene, amit a többi finn bandától már megszoktam, hanem dallamos, pörgős, bulis és nem kicsit benne van a klasszikus 80-as évekbeli hajmetál feeling. Persze csak úgy 21. századi formában.
Szóval még tavasszal alapítottam Facebookon egy Reckless Love rajongói csoportot, indulásként 3 taggal. De mert menet közben ismerkedtem Facebookon és Twitteren is más rajongókkal, a csoport egyre inkább bővült. Ja és hát a Hooligans rajongó ismerőseim közt is reklámoztam őket. Többek közt Répyt is sikerült belevinnem a rajongásba, ő biztatott, hogy csináljam meg az oldalt. Így hát, míg szombat este vele chateltem, pár kattintással létrehoztam a Reckless Love Hungary oldalt. Első körben a csoporttagokat hívtam meg, aztán még egy-két ismerőst és felvettem a kapcsolatot egy-két külföldi rajongói oldallal is, hogy legyünk minél többen. Eddig úgy néz ki, szépen alakul a dolog, szóval még bármi lehet ebből. Ja igen, és Répy segít nekem az oldalon, mint szerkesztő. Ami annyiból jó, hogy ha egyikünk nem nagyon tud foglalkozni az oldallal, a másik még mindig hozhat frisset, Képet, zenét, linket stb.
Ha úgy gondoljátok, kattintsatok a Reckless Love Hungary oldalra és dobjatok egy Like-ot! Kedvcsinálónak pedig íme tőlük az a dal, amivel először lopták be magukat a szívembe, a Night On Fire:

Ja és igen: Egyik nagy vágyálmom élőben is ott tombolni egy koncertjükön az első sorban. Nagy borulás lenne, az tuti.