Hanem az, hogy mi is történt velem ennyi idő alatt. Nos, kezdjük talán ott, hogy Pestre költöztem. Ami ugyebár egy megvalósult álom. Juhé! És persze melóm is lett, méghozzá Mekis dolgozó lettem. Hogy ez gáz, vagy sem, az döntse el mindenki saját maga. Én úgy vagyok vele, hogy ez csak meló, amiért fizetést kapok. Nem volt egy egyszerű menet az eleje, az biztos, de kezdőként mindenki béna, bármibe is fogjon. Mostanra már viszonylag bejáratott dolgozónak számítok. Hogy hogyan tovább? Igyekszem azon pedálozni, hogy McCafé-s legyek, mivel köztudottan bolondulok a kávéért. A kollégák? Nos, kedvelem őket, oké, van, akivel nem annyira jól jövök ki, de ez természetes. Viszont a melóhelyemen sem tagadom meg magam. Furcsa egy jelenség, de amikor próbálok beállni a sorba, az valahogy soha nem jön ki jól. Ám amikor kiengedem a valód énemet, mégiscsak elfogadnak. Talán azért, mert akkor tényleg nem játszom semmilyen szerepet, csak egyszerűen én vagyok. Na de ennyit a melóról.
Haverok, bulik, Fanta? Na igen... Amikor csak tehetem, nem hagyok egy jó kis koncertet. Igaz, a beszámolók az utóbb időben rohadtul elmaradoztak, de sokszor egyszerűen se időm, se kedvem nem volt gép elé ülni... Talán a fáradtságtól... Lényeg az, hogy az elmúlt egy évben átestem 4 Holiday Crüe, 6 Zizzy Vision, 2 Sniffyction, 2 Atomic Playboyz, 1 ReactionZ és 3 Hooligans koncerten. Persze a további tervek megvannak, például az, hogy ténylegesen beindítom az Annyi Minden Vár angol verzióját, a Bohemian Heaven-t, és persze újraindítom az Annyi Minden Vár-t s. Tényleg, bakker... Szerdán lesz 5 (faszom, de megy az idő) éve, hogy elindítottam a blogot. Valószínűleg majd kitalálok valamit aznapra, csak még nem tudom, mit... Az új lakóhelyemen már barátaim is lettek, méghozzá nem is akármilyenek. Legalábbis szeretnek engem olyannak, amilyen vagyok és nem akarnak egy másodpercig sem megváltoztatni. Kenny, Dixx, Lily, Margó, Boszi, Ati, Sátánka, Köki, Neko, hogy csak azokat említsem, akikkel a legtöbbet találkozom. Köszi mindent, szeretés van! És persze a régiek: Ikrem, Répy, Vuk, Flex, Ida, Ági, Lexi, Gabi Mami, Heni, Klau, Niki, Ági, Vera, meg úgy mindenki.
Hogy ezek után mi lesz? Még én sem tudom. De ha már megvetettem a lábam Pesten akkor maradok is itt. Hogy a Mekiben-e? Vagy inkább előre megyek, hogy megvalósítsam azt a bizonyos álmot a kávézóról? Ki tudja... De végül is... Jöhet egyik után a másik, fiatal vagyok még... Egy biztos: ezek után is feltűnök majd itt-ott nagy szőke hajjal, vörös rúzzsal, cidert iszogatva valami buliban. Munkás hétköznapokon (meg hétvégén is ugyebár) pedig kint az M3-as autópályán, a Szilas pihenőnél a Mekiben.
Ígérem, a következő írásomra nem kell egy évet várnotok, puszi! :*
"We built this city, we built this city on ock 'n oll..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése